'09.07.23. 20:12 - Sms-szerelem?

Szóval a nyomozás Józsi bával kudarcba fulladt. Nem hiszem, hogy további eredményeket fog elérni a kis öreg, hiszen a nyomok megszűntek, és a bokor ágán ragadt szőrpamacson kívül nincs semmi a kezünkben. Mariska néni állítja, hogy el fogja kapni a vad farkaskutya grabancát a nyugalmazott sintérünk, mert „a hegyekben is mindig kiszagolta a prédát”. Én meg próbáltam lelkesnek mutatkozni, és nem elárulni, hogy én azért nem bízom annyira a nyomozás sikerében.

  Szóval tegnap elmaradt a PéZsével való találkozás, pedig este alig tudtam magam türtőztetni olyan nyolc óra körül, mert tudtam, hogy Goldennel akkor mentek a parkba. Előtte el is döntöttem, hogy lemegyek Csufi nélkül, és megadom a tartozásomat, de közben anyának el kellett mennie nagyihoz, apa pedig megint éjszakás volt, és nem akartuk a még mindig nagyon gyenge Csufit magára hagyni. Így egyedül ücsörögtem, jobban mondva a kutyával, de végül ő is bealudt. Már én is azt hittem, mindjárt elpilledek a TV előtt, amikor megcsörrent a telefonom. Felvettem és Kata szólt bele, kérdezte, hogy feljöhet-e hozzám. Mondtam: naná!

  Már ott toporgott a háztömb előtt, és így gyorsan felengedtem a kaputelefon segítségével.

  - Mizujs? – estem neki rögtön, mert láttam rajta, hogy valami nyomja a szívét.

  - Eszter, ígérd meg, hogy nem leszel rám mérges! – követelőzött a lábtörlőn állva.

  - Nem ígérem meg! – nevettem.

   Ő nem tudta, hogy nevessen-e vagy sem. Félénken lesett rám, két kezét tördelte, és legyökerezett a lába.

- Gyere már be, te mafla! – és egyik karjánál fogva jóformán berántottam az ajtón.

  - De Eszter, most tényleg nem hülyülök… - nyafogott, és közben lehúzta edzőcipőjét.

  - Mi a baj? Kompromittáló képek vannak rólam a neten? – és vigyorogtam hozzá.

- Nem, te lökött! – és mosolyogva rázta a fejét.

  Közben bementünk a szobába, leültünk az ágyra, beszélgetni kezdtünk, és hangunkra az álmos Csufi felnézett a gallérjából.

 - Na ki vele, de gyorsan! Mi van veled? A frászt hozod rám!

 - Eszter, tudod, hogy Attila meg én régen tetszettünk egymásnak –kezdte.

 - Azt tudtam, hogy te tetszettél neki, de hogy te hogyan éreztél iránta azt sosem mondtad el.

 - Azt hittem tudtad, de nem helyeselnéd. A korkülönbség, meg hogy a legjobb barátnőd kavarjon az öcséddel – hebegett.

 - Te sülttök! Én örültem volna a legjobban, ha összejöttök!

 - Igen? – és látszott, hogy megkönnyebbült.

 - Ezt jól elszúrtad. Azt hittem, hogy Atis neked közömbös…

- Nem volt az, csak aztán jött Zoli, és ő tudta, hogy kell udvarolni. Meg akkor még nagyon fiatalok voltunk.

  - De hogy jön ez most ide? – tettem fel a kérdést.

 - Úgy, hogy mióta a Korzóban összejött a banda újra, mi Attilával sms-ezünk, és úgy néz ki, hogy felelevenednek a régi érzések – mosolygott szerényen.

 - Ez remek! – villanyozódtam fel a jó hír hallatán, és szívből örültem testvérem és egy igen kedves barátnőm egymás iránti kölcsönös vonzalmának. 

Nagyon nagy kő esett le a szívéről, hogy bevallotta kapcsolatukat, és boldog, hogy áldásom adom rájuk. Én meg szintén örvendenék, ha ilyen jó sorgónőm lenne egy napon. Szóval Csufi balszerencséjén kívül ezért akart olyan nagyon hazajönni Atis a Balcsiról! :)

    Aztán, mikor Kata meglátta Csufit, kétségbeesett teljesen, és én elmondtam neki az esetet, továbbá beszámoltam a PéZsével kapcsolatos fejleményekről. Teljesen ki van akadva a miatt, amiket Bea, Ádám volt osztálytársnője mesélt nekem a minap a parkban, és azon is, hogy ezek után én még szobaálltam PéZsével. Én csendben tűrtem a fejmosást, és el kell ismernem, sok igazság volt abban, amit mondott.

 - Egy vadidegennel kóricálsz sötétedéskor a fák között, akiről azt mondják, hogy a pszichiátrián is kapott szobát? Normális vagy? – dorongolt le barátnőm.

- De hátha nem igaz az egész! Vagy már meggyógyult…

  - Mi erre a garancia? Honnan tudod? Mikor megtámad, akkor késő lesz! Vagy, ha most nem csavarodik be, és összejöttök, akár mikor bekattanhat. Nem jó az ilyen problémás emberekkel foglalkozni, mert egyáltalán nem veszélytelen, bármikor kimutathatja a foga fehérjét.

  - Nem mondasz hülyeséget – ismertem el.

  - Örülök, hogy belátod!

Aztán Kata hazament, én meg leforrázva ültem a szobámban, simogattam Csufit, és közben Ákos CD-t hallgattam. Igazat kellett adnom barátnőmnek: ez így tényleg nem túl biztató kezdet. Jobban járok, ha kerülöm PéZést, még ha nagyon nehezemre esik is. Más, normális emberekkel kéne barátkoznom. De mégis kivel?