határtalan

ez sem marad

 

a várost magaménak hittem

az összes utcával házzal

ablakokkal

a függöny mögötti tekintetekkel

a sarki vizelet szagával

 

nem voltam egyedül

sorban álltunk

a pillanatnyi figyelem

illúziójáért

 

hittem minden az enyém

a lemondó pillantásod is átszellemül

és omolsz elém

ahogyan én álmaimban

 

hajnalodik

 

lassan alszanak el az idegen álmok

úgy ahogy én

koszosan

fáradtan

és tudva

lassan ez sem marad

 

2014. május 16.

péntek  11:02

 

 

neo(n)jézus

 

tegnap téged feszítettek

ma rád feszülünk így vagy úgy

a nagy szavak hová lettek

kapualjban szaglik a húgy

júdásból valóság-hős lett

anyád otthonba költözött

mária magda csak egy szett

’mit megvehetsz 18 fölött

pilátus szétitta magát

faludy mondta: nem vél rád

ki tegnap még billogot tépett

maholnap épp az süti rád

és még oly sok van mit mondanék

de te már nem figyelsz rám

kereszteden kék neonfény

szemedben béke boldogság

 

2014. május 11.

vasárnap  15:27

Hintapalinta

 

Sosem volt ki meglökje a hintám.

Magamtól tanultam meg hajtani magam.

Egyedül, mert senki meg ne lássa,

hogy nincs mellettem se anya, se apa.

Kezeimet fehérre szorítva

a kóborló bárányok után eredtem,

majd mire végleg beesteledett,

magamon kívül mindenkit szerettem.

 

2014. május 6.

kedd  19:13

Tavasz, tér, idő

 

… és úgy éreztük, megnyílt felettünk az ég

s a tereken állók csodát láttak – nyál fröccsent

a kockakövekre és a repedésekben kinőtt a gaz.

Milyen szép zöld és szabad volt és mi hittük

örökké fog tartani és hittük nem jönnek tankok,

nem jönnek lovak s a virág a lányok hajában

sosem hervad el. A tavasz nekünk ébredt akkor.

És nem jöttek tankok, a lovak a filmvásznon maradtak,

de lettek műanyag virágok sírokon és esküvőkön.

A tér a tegnapi zsivajt kongja még és a bölcső

meg-megakad minden egyes lágy lökésben, ölelésben,

akár a sors kerekei a cipőkkel kitaposott kátyúban és tudjuk

nem lesz többé olyan semmi, se te, se én, se ők.

Az idő egykedvűen rója köreit ősz hajszálakra bontva perceinket.

Magamnak még adtam egy órát. Ha letelik, eltelik a nap.

 

2014. április 30.

szerda  20:03

Für Elise

 

Szeretőm lába közé ébredtem magam.

Nem, nem igazán úgy, ahogy elterveztem.

Semmi romantika, szeretlek, miegymás,

csak halk szuszogás illatos kertjeinkben.

A nagy tűzről pattantunk le mind a ketten,

napok erejében már egyikünk se hisz.

Tartanálak, ha eltartanál (de most komolyan),

az vagy nekem:  elcseszett Für Elise.

 

2014. április 24.

csütörtök  11:21