határtalan

jagosistvan•  2010. január 28. 12:25

Még néha félek

Még néha félek

 

Amikor gyerek fejjel

meséket hittem,

s két kezemmel

kantákat vittem,

nem gondoltam

milyen egy érzés,

mikor anyám okozza

a legnagyobb vérzést

szívemben és számban egyaránt.

Nekem ezt hozta titkon a mikulás.

 

Torkon ragadott

a részeg élet.

Anyám képében

jött a végzet.

Apám meg messze

valami kínpadon,

motyogta magában:

Egyedül vagyok.

Én is és akkor mi van?

Adtam én is,

amit nekem adtak.

Pofont, élcet

és akkor mi van?

 

Magamból csak annyit adhatok

amit ősök, belém raktatok.

 

 Azért, nem csak

verést kaptam.

Néha az öledbe,

fejemet hajtva

szipogtam át az éjszakát,

mint kisgyerek,

ki megnyugvást talál.

Pedig már felnőttként

írom soraim.

Egykor volt

fű és kokain.

Nagyon sok dolog az életben.

Tártam az ajtót szélesre,

hogy jobban kilássak

magamon.

Volt úgy hogy megyek,

de döntöttem: Maradok.

Mert amíg hiányzok másnak,

fiamnak, társnak,

a világnak ezzel, igenis tartozom.

 

Láttál már engem meggyötörten.

Nem szégyen az ha összetörtem

minden álmom

és a számon reszketve

tör ki a szó: Sajnálom.

Mert a lényeg

hogy belátom hibám

és ha vitát szül, vádlottá válva

sem teszek lakatot a számra.

Kimondom hát még egyszer:

Sajnálom.

 

 Az igazamért, viszont

harcolok bátran,

még ha éles szálka

is vagyok más szemében.

Mindig belenézek

mindenki szemébe,

mert nem tudhatom

mi rejtőzhet a zakó mellényzsebében.

Talán kés, talán revolver.

Álltam szembe velük nem egyszer.

A reszkető kéz bizonytalan.

Amikor nem számítasz rá,

meghúzza a ravaszt.

 

 Manapság már lenyugodva élek,

de vannak napok

amikor félek

tőled, az italtól,

attól a homályos alaktól,

aki a tükörből

mosolyog rám,

miközben pár

sort vetve,

nyomot hagy

a papír legalján.

 

Még néha félek.

 

2010-01-28

csütörtök  12:08

jagosistvan•  2010. január 15. 15:37

Félelem

Félelem

 

Bennem karók visítanak:

Hegyes nagy karók!

Átdöfve már a szív

A máj,

belekből ömlik a sár.

Bár lehetnék nyugodt

halálosan,

de mégsem.

Lázálom gyötör

éjjeli perceket,

meg nem írott

halálos verseket.

 

Vérzik a szám…

Szavak helyett

mocskot hányok

rád és magamra.

Véres a nyál!

Vajon megpihenek

tavaszra?

Ha nem, nem lesz irgalom.

Savkönnyekkel tele

sírhatom,

majd nézem

ahogy elenyész,

s megszületik a borzalom.

 

2010. január 15.

Péntek  15:35

jagosistvan•  2010. január 5. 12:39

Mai golgota

Mai golgota

 

Szegek helyett szegecsek:

Posztmodern Jézus a kereszten.

Lám, lám, haldoklik szegény.

Nem engedték hogy szeressen

mindenkit: férfit és nőt,

karon ülő gyermeket,

őszülő haldoklókat.

Anyád majd eltemet.

A művégtagok jól szuperálnak,

fogsora is tűrhető.

A mai világ örökmozgó:

Késztető és sürgető.

 

2010. január 5.

kedd  12:18

 
1...424344
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom