Még néha félek

jagosistvan•  2010. január 28. 12:25

Még néha félek

 

Amikor gyerek fejjel

meséket hittem,

s két kezemmel

kantákat vittem,

nem gondoltam

milyen egy érzés,

mikor anyám okozza

a legnagyobb vérzést

szívemben és számban egyaránt.

Nekem ezt hozta titkon a mikulás.

 

Torkon ragadott

a részeg élet.

Anyám képében

jött a végzet.

Apám meg messze

valami kínpadon,

motyogta magában:

Egyedül vagyok.

Én is és akkor mi van?

Adtam én is,

amit nekem adtak.

Pofont, élcet

és akkor mi van?

 

Magamból csak annyit adhatok

amit ősök, belém raktatok.

 

 Azért, nem csak

verést kaptam.

Néha az öledbe,

fejemet hajtva

szipogtam át az éjszakát,

mint kisgyerek,

ki megnyugvást talál.

Pedig már felnőttként

írom soraim.

Egykor volt

fű és kokain.

Nagyon sok dolog az életben.

Tártam az ajtót szélesre,

hogy jobban kilássak

magamon.

Volt úgy hogy megyek,

de döntöttem: Maradok.

Mert amíg hiányzok másnak,

fiamnak, társnak,

a világnak ezzel, igenis tartozom.

 

Láttál már engem meggyötörten.

Nem szégyen az ha összetörtem

minden álmom

és a számon reszketve

tör ki a szó: Sajnálom.

Mert a lényeg

hogy belátom hibám

és ha vitát szül, vádlottá válva

sem teszek lakatot a számra.

Kimondom hát még egyszer:

Sajnálom.

 

 Az igazamért, viszont

harcolok bátran,

még ha éles szálka

is vagyok más szemében.

Mindig belenézek

mindenki szemébe,

mert nem tudhatom

mi rejtőzhet a zakó mellényzsebében.

Talán kés, talán revolver.

Álltam szembe velük nem egyszer.

A reszkető kéz bizonytalan.

Amikor nem számítasz rá,

meghúzza a ravaszt.

 

 Manapság már lenyugodva élek,

de vannak napok

amikor félek

tőled, az italtól,

attól a homályos alaktól,

aki a tükörből

mosolyog rám,

miközben pár

sort vetve,

nyomot hagy

a papír legalján.

 

Még néha félek.

 

2010-01-28

csütörtök  12:08

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

hamoriagi2010. január 30. 15:59

Kedves István! Szerintem nagyon hülye az, aki nem tud, vagy nem akar szembenézni a ''démonaival''. Verseidből úgy hiszem, erős jellemű, és ezért győztes ember vagy!
Üdvözlettel: Ági

Black2010. január 28. 20:43

István a lényeg nem az mit tettél hanem hogy észre vetted időben sok erőt és sok jó verset kívánokl

pepo2010. január 28. 20:37

néha még,,,,félünk..

üdv..

jagosistvan2010. január 28. 20:35

Kedves barátaim!

Köszönöm mindannyiótoknak hogy nem ítéltetek el. Az ember nem tökéletes.

Üdvözlettel nektek, Jagi

kistili.2010. január 28. 16:38

''és ha vitát szül, vádlottá válva

sem teszek lakatot a számra.

Kimondom hát még egyszer:

Sajnálom. ''


Hasonló életvitel,hasonló gondolatok,hasonlóan :Sajnálom

Őszintén tetszett!

üdvözlettel,

Black2010. január 28. 16:24

!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=p3qWJUOCe YI

szumi2010. január 28. 15:36

Mindig,mindenhol ezt vallom.Őszinteség mindenek felett!
Te,most az voltál nagyon.Merted felvállalni önmagad.
Ezt sem tudja,meri mindenki megtenni...
Köszönöm az őszinteséged.Nagyon jó a vers.

janow2010. január 28. 15:17

Jó neked, ha csak néha... :-(

Attól vagyunk olyanok amilyenek, amik történtek velünk. A múltunk formál minket. Adódhat olyan is, hogy a korábbi rossznak hasznát vesszük. pl. nem hagyjuk, hogy gyerekünk ugyanabba a szarba belelépjen.

dreaming582010. január 28. 15:11

Hűűűű...
Elállt a szavam...

''Mert a lényeg
hogy belátom hibám
és ha vitát szül, vádlottá válva
sem teszek lakatot a számra.
Kimondom hát még egyszer:
Sajnálom.''

designo2010. január 28. 13:49

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Pifou2010. január 28. 13:21

Jó kis vers lett.. Mindenki életébe visszaköszön a múlt, és belénk mar néha. De hogy megéljük jól a jelent, ennyi kell :) Gratulálok!

irenke2010. január 28. 13:14

István Kedves,lelkemmel megérintenélek...
védenélek.
Köszönöm,hogy köztünk éled,fájdalmaid....
és Reményed!
Megható ,őszinte irásod.
Szeretettel:Irénke

Törölt tag2010. január 28. 13:02

Törölt hozzászólás.

Atakam2010. január 28. 12:49

Akaratlanul is eszembe jutott egy párhuzam: Pál utcai fiuk egy számának szövegével, szándékosan nem írom, hogy melyikkel, mert tudom nincs köze hozzá.
A félelem, úgy hiszem a tisztulás egy stádiuma, hát tisztulj!
Ha túl vagy rajta, talán a félelmet sem bánod.
Bárhogy is, beszédes vers.

Törölt tag2010. január 28. 12:33

Törölt hozzászólás.

narnia2010. január 28. 12:30

Jajjjjjjjjj JAGI ezt most nagyon de nagyon nagyon ...

Ha volna söröm, azt mondanám, gyere át, itt a vállam, ne félj
de nem, mégsem FÉLJ igenis félj, mert a félelem a legjobb tanító. Megtanít érzeni, mink van.

Barátsággal :M.