In memoriam Papp Feca

jagosistvan•  2013. február 3. 20:57

In memoriam Papp Feca

 

Most is ugyanúgy

ahogy azon a napon,

sebeket nyalni jöttél velem.

Hintettünk igét,

miként magvakat tavaszon

és nem mondta, hogy szeret.

Pedig láttuk szemén várakozását,

bőröndjében a holnapot.

Mind a ketten átöleltük

- én maradtam.

Átléptem az árnyakon.

 

2013. február 3.

vasárnap  20:54

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jagosistvan2013. február 9. 18:25

Eltávozó barát Aladár. De a te másik verziód is korrekt.

Schmidt_Aladar2013. február 4. 18:30

Ha mondhatok itt ilyet, nagyon eredeti és mélyen gyökerező vers, mint amilyen egy eltávozó barát, vagy megszakadt barátság lehet. :(
üdv:
János

jagosistvan2013. február 4. 18:13

Köszi Erám.

BakosErika2013. február 4. 14:19

Fájdalmas emlékezés!
Ölellek!

jagosistvan2013. február 4. 13:49

Köszönöm Zsanett.

cedrus492013. február 4. 11:03

Fájón szép emlékezés.

jagosistvan2013. február 4. 05:27

Így van.

Torpilla31812013. február 3. 23:23

Tudom Jagi..

igen, mindenki elmegy egyszer..

jagosistvan2013. február 3. 23:09

Ez az élet rendje. Van ki elmegy és van ki emlékezik. Egyszer majd én megyek.

Torpilla31812013. február 3. 22:47

jaj:((