holdlemente

jagosistvan•  2012. június 13. 22:21

holdlemente

 

lám ketten maradtunk a végén

(hol volt-hol nem)

egymásra tükröződve állunk

lemondóan nézünk az égre

mialatt egymás lelkét hágjuk

 

vér-verejtékét csapja a nap

reszkető fény apadó holdon

furcsa egy nász a falakon túl

énekem gyász a csókom ódon

 

 

2012. június 13.

szerda  22:20

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2012. június 14. 15:41

''furcsa egy nász a falakon túl

énekem gyász a csókom ódon''
!!

jagosistvan2012. június 14. 14:07

A hold lénn maradt náluk, oszt bakfitty föl sé gyün többé. :)

Ernest2012. június 14. 14:05

:D Igaz, szóhoz sem jutnak, idő kell nekik!

jagosistvan2012. június 14. 14:00

A többiek nem értékelik e remeket. :)

Ernest2012. június 14. 13:42

''lám ketten maradtunk a végén...''

Úgy látom, valóban ketten maradtunk... Te aki írtad a verset, én meg aki hozzászólok, bocsi, nem tudtam kihagyni. ;)
Tetszenek a sorok!
Őrni