Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Betegeddé lettem
jagosistvan• 2011. szeptember 8. 08:53
Betegeddé lettem
Betegeddé lettem, már ahogy megszülettem.
Tej helyett méreggel etettél és lásd anyám -
múltam még ma is elkísér. Miattad maradtam asszonyokon
csüngő gyermek és bújtam esténként szajhákhoz,
mert poshadt szívem téged keresett mindannyiban.
Vállukon zokogtam ki minden félelmemet,
de ha kellett férfiként tapadtam izzadt testekhez,
hősként óvtam törékeny lelkeket, de végül mint
mindig, zokogva aludtam el. Nem volt nő ki ne
szeretett volna. Még ha csak néhány percre is.
Olyankor az voltam, akinek látni véltek. Szindbád
kinek útja az égbe visz. Jöttek velem sebzett
szívvel és én kötést cseréltem ha kellett.
Csak… csak az enyémre nem figyel oda senki
s a gyolcs már átázva foszlik le mindennapjaimon.
Neked kéne anyám…
Neked kéne anyám!
De a földből csontod már nem tud kinyúlni értem.
Tudom és mégsem értem.
Bárcsak így tennél.
Így lenne végem…
2011. szeptember 8.
8:47
kalimpali2011. szeptember 8. 17:55
ez kellett, köszönöm
jagosistvan2011. szeptember 8. 15:14
Visszaölcsi ;)
siskaeniko2011. szeptember 8. 14:58
...
Nagyölelésem szeretettel.
Enikő
jagosistvan2011. szeptember 8. 12:21
Nem szokásom. van egy kis szobám oda teszem be őket. Igaz néha rárohad a lakat, de azért benézek ha épp arrajárok. :)
BakosErika2011. szeptember 8. 11:49
Igen...néha jobb lenne újat venni, de a régi ''tárgyainktól'' nem könnyű megszabadulni sőt, van amikor nem is akarunk...
jagosistvan2011. szeptember 8. 11:45
Nincs baj Erám, De szembesülnöm kell a tükreimmel. De hát ezt csinálom haszonéve. A törteket félrerakom, a mattokat megpucolom.
jagosistvan2011. szeptember 8. 11:43
Őrni fején találtad a szöget. :)
BakosErika2011. szeptember 8. 11:41
Ez egy nagyon szomorú vers Jagi! Ne engedd, hogy elhatalmasodjon rajtad újra ez az érzés!
Ölellek!
Ernest2011. szeptember 8. 11:34
Te vagy a főnök... ;)
Üdv
jagosistvan2011. szeptember 8. 11:28
Kösz Örni. Azt hiszem ez a vers így ebben a formában nem fog megjelenni máshol. Átírtam ugyanis azóta.
Ernest2011. szeptember 8. 11:21
''...Nem volt nő ki ne
szeretett volna. Még ha csak néhány percre is.
Olyankor az voltam, akinek látni véltek. Szindbád
kinek útja az égbe visz. Jöttek velem sebzett
szívvel és én kötést cseréltem ha kellett...''
Nagyon szép vallomás a költeményed, Gratulálok István!
Őrni
jagosistvan2011. szeptember 8. 09:00
...
szebarb2011. szeptember 8. 08:59
ugye-ugye
jagosistvan2011. szeptember 8. 08:59
:(
:)
szebarb2011. szeptember 8. 08:58
Megint bohócjelmez. Te tudod! Tudod?
jagosistvan2011. szeptember 8. 08:57
Álljunk össze mint két kicsi lego. :P
szebarb2011. szeptember 8. 08:56
Neked Anya, nekem Apa. Neked nők, nekem férfiak. Magunkért kell kinyúlni.