Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A halottaim
jagosistvan• 2011. november 18. 12:59
A halottaim
Akik többé nem érintik kezem
és soha többé nem suttogják azt
a nevet, melyet rám aggattak valamikor.
Hol van már az a kor?
Körbeölelte sok szomorú fűz,
ellepte föld, befedte hó,
felélte tűz
és csak én a hervadtan viruló,
az úton felétek rohanó
őrzöm még, mint gyermek az
első ölelés emlékét.
2011. november 18.
péntek 12:54
versike2011. november 18. 20:21
''Körbeölelte sok szomorú fűz,
ellepte föld, befedte hó,
felélte tűz''
Ez nagyon tetszik benne, nekem ez benne az a ''tartózkodó'' fajta fájdalom.
T'od; ami nem rinyálás.
Grt.!
Törölt tag2011. november 18. 18:52
Törölt hozzászólás.
jagosistvan2011. november 18. 14:50
Köszi tengeröm. :)
Bianca2011. november 18. 13:48
Mélyen szép, itt a lelkemben!
kovacsagi2011. november 18. 13:38
tényleg, fájón szép...
orsipingvin2011. november 18. 13:20
A legjobban talán a már el nem hangzó nevek, a már vissza nem varrható, de megtalált gombok a fürdőszobában, a könyvek felénél heverő pikkászok fájnak... és az első ölelések.
Gyönyörűen fájón szép írás
Üdv: Orsi
Törölt tag2011. november 18. 13:19
Törölt hozzászólás.