A Dac

jagosistvan•  2011. november 14. 11:15

A Dac

 

A Nagyravágyás hozott világra

Lelenc-ország fattyaként. Oly

semmilyen korban, hol még

a felsíró gyermek is halott.

 

Repedten kongtak lélekharangok.

Csontokon a gyávák tapostak.

Arcukba tükröt vetettem

- útravalót a tébolyult vakoknak.

 

Húgom a Büszkeség: kelet gerince

- vérbő anyám fénylő tükörképe,

kit nem sebezhet pengekorbács,

fekély-eszme önkénye.

 

És én, magamnak, magamat szülöm.

Így leszek őse önmagamnak,

ha már fattyúként megvet e világ

- ott maradok zsiger-gondolatnak.

 

2011. november 14.

hétfő  11:10

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jagosistvan2011. november 14. 12:51

Micsodát? :)

Kicsikinga2011. november 14. 12:26

Micsoda verset írtál!!!!