Vonatozás a Balaton-parton

Vonatoztam a Balaton mentén. Szinte diorámaként vonult el előttem az egész táj a maga teljes gyönyörűségében. A somogyi oldal partmenti sávját a kis Balaton csodálatos nádvilága követte baloldalról. Jobbról Fenékpuszt ánál szinte kinyilt a Balaton. Hosszan teljes szépségében mosolygott ránk a vonatablakból. Szerelvényünk némileg más tájon ment, mert Fenékpusztát a keszthelyi Helikon Camping és Strand követte. jobbról. A vasútállomás után ismét változott a képt. A keszthelyi szabadstrand, a ,,libás" mögött haladtunk el és ezt követően szinte az volt az érzésem, mintha virágoskertben utaztam volna, oly szép, oly színpompás, dús vegetációjú volt a táj. A Balaton is meg-mecsillant a növénysokaság között, sőt, néha hosszabban is megmutatta magát. A Tótól Balatonedericsnél vettünk búcsút, de nem végleg. Hozzá csak Badacsonylábdihegynél tértünk vissza. Itt baloldalt a Badacsony komor, szőlőtermelő kúpja és jobboldal a tóparti sáv idézte fel bennem a vidám őszi szüretek báli, felvonulós hangulatát és a Badacsonyban élt Egry József festőművész csodálatos balatoni képeit. A Balaton innen most már teljes szépségében mutatta meg ismét opálkék színű valóságát. A somogyi partból alig-alig látszott valami, legfeljebb a parti sáv távoli, halovány csíkja és a fonyódi ,,hegy" árnyképe a tavon lévő enyhe párásság miatt. Egymást követték a vasútvonal két oldalán a szebbnél szebb üdülők, a tóval átellenes ir ányban meg a kisebb-nagyobb települések. Az egész táj, az egész környék a tomboló nyári nap fényözönében fürdött! A nyugalom, a szépség, a látható felszabadultság szinte sugárzott mindenhonnan, ameddig el nem értem utam végpontjáig, a tihanyi félszigfet tövében lévő Örvényes község vasúti megállójáig. Ilyen egy balatoni nyár a vonatablakból.

Halász István
Balatonfenyves, 2013. július 02.