Tavon

A távolban fehér vitorlák feszülnek a szélnek,

majd mint gyönyörű lepkeszárnyak mozgásba lendülnek.
A túlsóparti nádvilágban lassan eltűnnek,
de a nádvilágból kijövet újra feltűnnek.


A Nap melegét szertelenül ontja az égből.
A fürdőzők hangja hangzik partközelből.
A partmenti kövek ki-kilátszanak a vízből.
Az egész velencei-tavi táj napfényben tündököl.


Halász István
Gárdony, 2018. május 05.