Rövid városnézés versben Pécsen

Jelenében a múltját érzem
utcái lüktetésében,
mediterrán élénkségében,
minden apró szegletében.

De mégis valahogy itt a jelent
a maga valódi szépségében.
Távolabb zene szól a légben.
Hangjai szétfoszlanak az őszben.

A Misina tető idelátszik.
A tv-tornya körül szelíd napfény játszik,
majd megpihenve az erdő fáin
a Széchenyi-térre lágy csókokat hint.

Előttem a dzsámi kupolája,
amely most már más hitnek a temploma.
A katolikusok imájának
jelenünkben felszentelt otthona.

Mátyás királynak bronz lovasszobra büszkén tekint le a térre,
a Széchenyi-téren szüntelen hullámzó embertömegre,
majd a teret lezárja a majolika Zsolnay-díszkút tömbje
értékét remek lkétével is emelve ennek a szép térnek.

Amíg ezeket a sorokat írom
a zene növeli a hangulatom.
Füzetem, tollam lassan elrakom
és a sétámat tovább folytatom.

Halász István
Pécs, 2014. november 12.