Még nyár van életkép

Bár már augusztus vége van, de a nap még hétágra süt, ,,ontja" a 30 fokokat. Ilyenkor jólesően gondolok arra, hogy milyen jó, hogy kertesházban lakhatunk és nem egy körgangos belvárosi házban, ahol komor, szürke falak határolják a látóteret, vagy egy panellalótelep kockaház-rengetegében.Én nem becsülöm le az ott lakókat, hiszen élni, lakni kell valahol, csak örülök, hogy mi ilyen természetközelben élhetünk. Most érezzük igazán, hogy az egész éves kerti munka nem volt felesleges időtöltés! Nem ám! A természet most igazán bőven fizet! Saját munkánk gyümölécseit ehetjük mi és a gyerekeink, az unokánk! Jó érzés nézni, azt, hogyan eszik a finom szőlőt, szilvát, őszibarackot stb., amit a jó Isten nekünk hálából a szorgalmunkért megadott. Mivel nincs olyan ember, aki mindenhez ért - a polihiszotorok kora már réges-régen lejárt - a munkában a szomszédok szakértő segítsége is megmutatkozoik szigorúan kölcsönösségi alapon! Sőt! Mindezeken felül az egyik szomszéd cicái szedegetik össze a kerítés feléjük eső részén a kertjükben lévő férgeket, bogarakat nekünk is segítve ezzel is, ugyanezt a mi kertünkben a hajnalban itt lévő madarak teszik meg. Mindezeken felül a másik szomszéd Bogi nevű fekete németjuhász kutyája biztosítja a nap 24 órájában a rendet és a biztonságot nálunk és a két telek közötti saját átjáróján sűrűn ide-oda közlekedve ,,némi" jutalomkaja és szeretetteljes símogatás reményében, amelyek mindég beteljesednek! Hát ilyen egy nyárvég Budafok-Rózsavölgyben, ezen a csodálatos helyen. Miközben ezt írom, a kertünk másik részén - nómen est ómen - gyönyörű rózsák integetnek a sokszínű virágaikkal felém!

Rózsavölgy, 2009. augusztus 28.