Kerti csendélet júniusban

Egy kis gyík tűnt fel napos kertsarkunkban.

Rám nézett, azután tovatűnt nyomban.
Hirtelen a távolban két kutyusunkat láttam,
kik hozzám futottak farkcsóválással.


A Nap odafenn a felhőtlen, tiszta kék égen
gyönyörködhetett volna ebben az eseményben,
de Ő bizony egyáltalán nem ezt cselekedte,
hanem izzasztó sugarait küldte le a Földre.


Így hát a kis gyík eltűnt és a kutyusok is elmentek.
Ők sietve hűsölni, inni a lakásunkba tértek.
Lassacskán a kerti székemből magam is felkeltem,
majd a cseresznyefánk hűvösébe gyümölcsöt enni mentem.


Halász István
Rózsavölgy, 2017. június 14.