haradio blogja

A vasorrú banya
vígan száguldozna,
ha nem lenne ritka
seprűje cirokja!

De a seprűjét Ő biz' nem gonodzta,
megritkult tehát a seprűje cirokja!
Ha a seprűje cirokja teljesen rendben volna
az én mesém is tovább szólna!

Halász István
Budapest, 1998. március 21.

Egyszer egy mókuska unalmában
egy hatalmas nagy fa odvában
mire gondolhatott egymagában!
- Ott egy szép, nagy, ker ek dió van!
Megragadom és enyém lesz nyomban!

- Szebb ez a dió egy szarkahonban!
nézett a szarka is a nagy dióra
gondoltan. - De a dió ott van
a mohó, éhes mókuskarmokban!
Hogy vegyem ki onnan, vajon hogyan?

Az Ő gondján az élet segített!
A fa alá egy nagy kutya ténfergett
és ettől a mókus úgy megijedt,
hogy szinte szoborrá merevedett!
A szarka bizony cselekedett!

Gyorsan lecsapott a mókusra
és a diót tőle -huss! - kikapta,
majd a fészkébe szépen berakta!
Hogy mire lesz jó, még nem tudta,
de így lett a szarkának nagy diója!

Halász István
Balatonfenyves, 1998. június 20.

A nyúl sohasem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrabugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik nézni siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézre jött meg a kedve!
Vigan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő macska!
Hal úszkál a hideg vízben,
majd lassan nyugszik lenn, a mélyben!
S mire eljön az este
sok állat aludni menne!
De az éjjel ébred a bagoly,
mely egy ágon némán kuksol.
Majd megmozdul a kisegér,
mely minden lyukba belefér!
Nem vágyik Ő bagolyhasba,
macskaszájba, csak egy kis magra!
S mire az éj véget ér,
alszik a bagoly és az egér!
A reggeli Nap suragára
ébred újra nyúl és macska,
béka, sikló, hal és medve
a napot vígan köszöntve!