haradio blogja

Jegyzet arról, amely talán egy tanulmányt is megérne ...
A napokban az eletronikus sajtóban egyre többször hangzik el egy felhívás, arról, ami természetes kellene, hogy legyen, mi szerint a gyerekeinkkel beszélgessünk. Sajnos az elidegenedés ma is egyre intébb terjed, pedig ez egyáltalán nem idő kérdése. Napi legalább 5-10 perce mindenkinek akad a családra, a családon belüli és az azon kívüli beszélgetésekre, ráadásul ez még pénzbe sem kerül. Az egymás iránti közömbösség nem megoldás a gondokra. A megoldás alapja az egymás felé nyitás és ennek egy nagyon fontos eszköze az őszinte beszélgetés. Ahogy a közmondás tartja: ,,a néma gyereknek az anyja sem érti a szavát", s hogy ez ne így legyen, ahhoz beszélgetni kell! Le kell a szavakkal is bontani az egymás iránti közömbösség falát! Nagyon furcsa az, hogy ennek hírverést kell csinálni. Nem akarok erről tanulmányt írni. Ez nem az én tisztem. Legyen ez ebben a tárgyban illetékes szakemberek, szociológusok, pedagógusok stb. dolga. Most hallom a rádióban, hogy sokan, még az egymás közelében élők is sms-ben, e-mail-ben, facebook-on ,,társalognak". Ez személytelen dolog. Súlyosan károsítja ez az illetők személyiségét! Éppen ezért kellene nem a fentiek helyett, hanem a fentiekkel együtt egymással gyerekeknek és felnőtteknek beszélgetni őszintén, tiszta szándékkal és szeretettel, becsülettel. S ha mindenki így tenne, akkor nem kellene a címben hivatkozott reklámszöveg. Nem lenne arra szükség.

Egy adott hely, adott környezet kulturáltsági foka jelzi az ott élő, vagy élők kulturáltsági, műveltségi, igényességi fokát és egyben ez valamiképpen vissza is hat általában az ott élőre, vagy élőkre egyúttal megmutatva az érintettek igényességi fokát. Így hat tehát kölcsönösen egymásra az ember és a saját környezete. Ennek a hatásnak a felelősei mi magunk, emberek vagyunk. Mivel ez közérdek, ezért is nagy a mi kötelességünk: vigyázni, óvni, védeni a környezetünket!

Halász István
Balatonfenyves, 2014. július 09. 

Senki sem szabhat határt e szárnyalásnak.
földi határnál meg nem állnak.
Szívtől szívhez néptől független eltalálnak.
Nincs határa a gondolatnak.
Minden érzékeny lényre egyformán hatnak,
de halála a verssoroknak,
ha szép szavai a kőszíven koppannak.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2000. november 27.

A sírokban a múltunk nyugszik.
A múltunk a jelenünkbe nyúlik.

Halász István
Budapest, 1994. október 16.

Mi újság a világban?
Mi áll ma az újságban?
Izgatottan néz a lapokba
a hírvágyó olvasó.
Mi lehet jó abban,
hogyha itt gyilkosság van,

ott a háború miatt vannak bajban?
De arról írnak-e csak egy sorban,
hogy a szeretet, a béke hol van?
Az már nem szenzáció, hogyha van,
ha meg sehol sincs, csak a vágyakban,
nem a mi vétkünk, ha ilyen vágyunk van.

Halász István
Hajdúszoboszló, 1994. július 13.