haradio blogja

Reklámoznak sokmindent.
Vegyünk azt, meg egyebet,
mindent, amit lehet,
de kiajánl szeretetet?!

Halász István
Pestszetnlőrinc, 2003 . január 11.

Mintha nem gyötörne fájdalom.
Mintha nem rágna sok lelki lom.
Mintha bátrabban nézhetnék az égre.
Mintha nem lenne szürke a kéksége.
Mintha bízhatnék a szeretetben.
Mintha egy álomból felébredten
mintha más lennék, mert beteg lettem,
pedig nem, mivel Ember maradtam
egy nem mindég emberi világban.

Halász István
Budapest, 2002. október 28.

Ahogy kinézek  a kertünkre az ablakunkból szívem a gyönyörű tájjal nem tud betelni. A szürke és  fekete  ko- pasz,  de nem csupasz faágak szövevénye kapaszkodik a hófelhők szürke tömege által takart égbolt felé. Az ágak kopaszok, mert a leveleik már rég leghullva tűntek el a jelenleg még nem fagyos talajban és  nem  csu- paszok, mert vékony fehér porcukorszerű finom hó adja a ruhájukat. A korábbi havas eső nyomai még a ker-tünkben  fellelhetők elég sűrűn kitöltve a teret. A szomszédos házak ablakszemei is kivácsian nézik ezt a téli kerti idillt.  A  környékbeli fenyők szintén buzgón igyekeznek mutogatni magukat az ágaik hófehér ,,stóláival" büszkélkedve. Maguk a kordonos szőlősorok (4 van ezekből) szinte eltörpülnek ebben a színpompában. Míg- nem aztán egyszer csak fokozatosan hívták fel magukra a napsugarak figyelmét. De azok csak annyira ,,mél-ltatták",  hogy  rajtuk  csak  éppen  átsiklottak  és  ,,tovább menve" tartottak a kert és a táj többi része felé. A Nap az égen elfáradt. Őket is csak bágyadtan küldte szét a Földre, hogy egy kissé szinesítsék  a  téli  vidé- ket. A festő festékkel temperával stb. fest, az író szívakkal teszi ugyanezt. Én szavakkal csináltam ezt a  me- leg szobánknak a kertünkre nyíló egyik ablakából 2015. enyhe telének egy napján.

Halász István
rózsavölgy, 2015. január 25.

Minden nép esetében függetlenül az Ő időszámításától az évkezdet egy új reménykezdete is. Új remény, mert mindenkiben felmerül attan a vágya, hogy az elkezdett új év valamilyen pozitív változást hozhat akár az Ő számára, akár egy kisebb-nagyobb közösség részére is. Reméljük, hogy felhasználva az elmúlt év, évek jó, rossz történéseinek tanulságait is az idei év jobb, szebb  lesz, mint az elmúlt. Hogy ez így legyen, nem minden esetben kizárólag rajtunk, embereken, hanem rajtunk is múlik. Viszont ha nincs reményünk, nincs célunk, akkor minden nap, minden óra haszontalanul telik el, ,,elfolyik" az idő. Kisebb-nagyobb célok kellenek mindenkinek. Ellenben ha gondokba ütközünk, akkor is van egy célunk, leküzdeni a gondokat. Ehhez viszont tervezni, gondolkodni, reménykedni, cselekedni kell! Tehát van célunk. Ahogy a mondás tartja: segíts magadon, az Isten is megsegít. Viszont ahhoz, hogy reménykedni és annak valóra váltása érdekében cselekedni tudjunk, az óév vége felé épp úgy, mint a kisebb-nagyobb közösségekben, magunkban is összegezni kell az elmúlt év eredményeit, nehézségeit, hogy a tanulságokat felhasználva le tudjuk küzdeni akár egyénileg, akár más(ok)kal összefogva azokat. Sajnos vannak olyan gondok, bajok is, amelyeket az ember(ek) még összefogva sem tudnak leküzdeni, de a következményeket kölcsönösen enyhíteni az élet minden területén lehet és kell is! Most, amikor már elmúlt a Szilveszter és az új év első napjának a varázslata véget ért, ezek a gondolatok merültek fel bennem. Ezt a rövid jegyzetet csak úgy fejezhetem be, hogy azt kívánjam minden  kedves olvasómnak, hogy a most bekövetkezett új esztendő mindenkinek boldog, sikeres, egészséges, nagyon szép és mindenek előtt békés legyen. Mindenkinek boldog új évet kívánok!

Varázslatos ez az este. A házak lágyan szinte a sötétbe merülnek. Csak a világító ablakok visznek itt-ott egy-egy pici fényt a sötétbe. Az eget felhők borítják. Minden este lezárása egy napnak, de ez az este, a karácsonyeste valahogy más. Szinte kiérződik ilyenkor mindenhol a szeretet. Itt-ott az ablakokból a karácsonyfák fényei látszanak. Az ajándékokat már mindenhol tegnap meghozták az angyalok. Mindenki megkapta a maga ajándékát, mindenki élvezik ezt a hangulatot, a szeretetet, a meghitt baráti, családi beszélgetéseket, az őszinte együttléteket. A rózsavölgyi estébe csak a néha-néha erre járó villamos, amelyen most kevesen utaznak visz némi mozgást, no meg egy-két kései személyautó, egy-két gyalogos. Ilyenkor lehet igazán érezni az általános nyugalom és boldogság jelenlétét. Jól látja ezt a jó Isten is, aki a felhők közül néha-néha elégedetten nézhet le ránk, rózsavölgyiekre. Gyönyörködhet most ezen a hangulaton, hiszen Karácsony van. Mindenki boldog, elégedett, szeretettel teli. Elgondolkodom: miért csak Karácsonykor van ez így? Ugyan miért ...?

Halász István
Rózsavölgy, 2014. december  25.