Hajnali ábrándok

Az éjszaka molyrágta szövetét
az ébredő Nap fénye tépi szét.
A házak szürke tömör tömbje,
a kopasz fák ágai törik szét.

A tél patyolatfehér hava
az emékeimet felhozza.
visszaröppentve a múltba,
a régesrég múlt nyarakba.

Előttem van Debrecen városa,
a reformátusok Nagytemploma,
a végeláthatatlan puszta,
a Balaton fodros hulláma.

Eközben tekintetem elréáved a havas tájban,
a pestszentlőrinci behavazott télies világban,
lelkem korlátlanul szárnyal ide-oda,
rá kellett jönnöm: mégis legjobb idehaza,

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. január 07.