Az eltévedt szerelmes kutyus

Az egyik orosz ortodox karácsonyi istentiszteleten hangzott el: ,,akinek lelkében Isten nincsen, az az  ember lélektelen, üres a lelkében. Bár lehet gazdag, mégis szegény lélekben." Ez jutott az eszünkbe, amikor  a  na- pokban  egy  barátunk  kért  tőlünk  segítséget  tudva, hogy bár kutyánk nincsen, de szeretjük a kutyusokat, hogy ebben a télies tavaszban egy elkóborolt kankutyus a lakótelepükön kétségbesetten  bolyong  ,,kutyus- hölgekre" vágyva. Azonban eltévedt és nem talál haza. Mivel már közel volt az este, így  a  kutyust  befogad-tuk.  Nagyon  kedves,  szófogadó  volt.  Vidáman fogyasztotta el nálunk többször is az eledelét, vizet is ivott. A pár napos bolyongása során alaposan megéhezett, megszomjazott és éjjel  a  lakásajtónk  előtt  a  fedett teraszunkon puha fekhelyen aludva őrzött minket meghálálva az ellátást. Mivel a  nyakörvén  címet,  telefon- számot  nem  találtunk,  ezér t másnap délután elvittük Őt az állatorvoshoz, aki a kutyusban lévő csip adatai alapján értesítette a gazdit. Az hozzánk eljöve hazavitte az állatot. Mondta, hogy  Ők  több  napra  elutaztak és ekkor szabadulhatott el az eb.  Megköszönte az átmeneti ellátást. A kutyus szinte tétován, mint  aki  nem tudja, mit tegyen, követte Őt ránk többször is vissza-visszanézve. Csak a mi szívünkben maradt némi űr, an- nak ellenére, hogy boldogok is voltunk, mert segíthettünk. A kutyus a mi szívünkbe ,,belopta" magát.

Halász István
Rózsavölgy, 2015. január 20.