Áruházban

Nem régen egy budapesti nagyáruházban vásároltam. Eddig ezt nem  jelent semmi különöset, de ami ezután történt, az sok embernek, akit valami  miatt egészségkárosodás ér, esetleg valamilyen fokú rokkantsággal született,  ta- nulságos  lehet.  A vásárlás legutolsó pontja a pénztár. Az áruk rakosgatása u tán valami szokatlanra  figyeltem  fel. A pénztárosnő rokkant, beszédhibás volt. A kedvességével, ahogy engem, a szintén  rokkant,  mozgáskorlátozott embert, a vásárlót igyekezett kiszolgálni,  segíteni,  sok  egészséges  ember számára jó példaértékű lehet.  őszinte  csodálatra  késztetett.  Ez az ember, a pénztárosnő a maga szívélyességével, a maga őszinte, szívből  jövő  ked- vességével, ahogy láthatóan és érezhetően erős akarattal  túl  tudott  lépni a korlátozottságán csodálni való! Szinte nem mindennapi  jelenség!  Elhitet- heti sok emberrel, hogy a rokkant emberek nem lebecsülendők! Ők is  képe- sek a maguk adottságai szerint élni a  mindennapi  életüket  és  dolgozni  is nemcsak pl. telefonközpontkezelőként, hanem sokféle más munkakörben is! Ebben az ááruházban az áruk mellett még szinte  ráadásként  is  jó  érzést, szívből jövő  őszinte  kedvességet  kaptam  egy  ismeretlentől,  egy  áruházi pénztárosnőtől, egy másik igazi, nagyon lelkes,  vidám,  szimpatikus  ember- től! Ritka kincs ez a mai, kissé elidegenedett világban! Köszönet neki így,  is- meretlenül is ezért!

Halász István
Rózsavölgy, 2013. október 23.