A papucsom története

A papucsról addig, ameddig ez be nem következik nagy általánosságban csak kevés szó esik. Addig csak egy tárgy az előszoba sarkában, amit felvesznek, majd használat után félretesznek. Semmi több. Történt az, hogy egyszer megbetegedtem. A lábaimmal lettek gondok, így nem tudtam átmenetileg cipőt húzni. Maradt más lehetőség híján a papucsviselés nemcsak a lakásban, hanem a kertünkben is és ekkor történt meg a papucsom átváltozása átmenetileg cipővé. Becsületére legyen mondva ettő Ő n em lett kevesebb sem és több sem. A szükség hozta funkcióbővülés nem tette elbizakodottá, mint hasonló esetben ez több emberrel történik meg, han em maradt egyszerű, ,,szerény" szobapapucs, aki többre is képes. Mivel ez így történt, ezért lett Ő mégiscsak több az én szememben. De azért remélem ez az állapot nem tart soká. Ismételten igazi cipőt húzhatok majd és ekkor már a papucsom újra ,,csak" papucs lehet szerényen meghúzódva az előszobánk egy féreeső szegletében.

Halász István
Rózsavölgy, 2016. június 19.