A meglepetés

Éppen a számítógépemen dolgoztam előkészítve elküldésre az egyik írásomat, amikor a nagyszobánk ajtaján diszkrét kaparással jelezte Buksi, az egyik kis fekete kutyuskölykünk, hogy valami fontos ,,közlendője" van a részemre. Ajtót nyitottam. Akkor Ő halkan egyet vakkantott és átvezetett a kisszobánkba, ahol a szőnyegen várt rám a nekem szánt melepetésük. Hogy az el ne tűnjön még véletlenül sem, arra egy másik kutyusunk, Bogi vigyázott nagyon fontos pofival. De nem csigázom tovább a kedves Olvasóm érteklődését. Mindkét kutyusunk csendben figyelte, hogy mit szólok az Ő meglepetés-ajándékukhoz számomra, a kisszobai szőnyegen lévő eleven házas csigához. Meglepődtem. Nagyon megdícsértem Bogt, a kan- és Buksit a szukakutyust ,,figyelmességükért" és a szép ,,ajándékért", amelyet illendően megköszöntem nekik. Ők ezt láthatóan jól esően vették tudomásul és elégedetten kisétáltak a kertbe tovább felügyelni a házra és a birtokra. A megrémült csigát viszont én kivittem a kertünkbe, hadd csusszanjon tovább ,,Isten hírével"!. Ez lett Bogi és Buksi ajándékának a ,,sorsa".

Halász István
Rózsavölgy, 2015. június 20.