A Bakonyban

haradio•  2014. május 1. 11:28

Messze elhúzódó domboldalak magasából,
az erdők fái hosszan nyúló nyiladékából
a távoli táj e szép zöld keretből tisztán látható.
Vonatunk szakadatlan egyre feljebb, feljebb kanyarog.

A táj előttem szinte kitárul,
egyre többet árul el magáról,
sok szépet, semmit el nem titkol.
Szívem repes a boldogsától.

A vonatunk ablaka mint mozgó dioráma
ad bepillantást ebbe a bakonyi világba.
Lelkem telik a tájnak bódulatával
és a füzetem e tájat dicsérő szavakkal.

Halász István
Bakonyvasút, 2014. április 30.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

haradio2014. május 2. 17:55

Kedves Bakonyiili!

Válaszodat szeretettel megköszönöm, de én a tájon kívül még a vonatozást is nagyon szeretem! Ha ez a kettő ,,egybecseng", akkor az nagyon nagyszerű dolog! (Egyébként külön-külön is az!)

Köszönettel:
Halász István

bakonyiili2014. május 1. 18:11

Szép versben "dicsérted " meg e szívemnek kedves tájat! Szeretem a hegyeket én is, mindig kíváncsian várom mit láthatok, mit mutat meg a táj.
Üdvözlettel: Ili