Tegnap esti önzőségem

hangyasi•  2020. július 7. 07:05  •  olvasva: 110

Tegnap este a kéthónapos kisfiamat "kiloptam" az ágyából, de nem azért mert akkor és abban a pillanatban azt jelezte volna, hogy szüksége van rám, hanem azért mert nekem volt szükségem rá. Kiálltam vele az udvarra, a nap már lemenőben volt, a szél is hűsebb talán, én csak álltam behunyt szemmel ő meg a karjaimban szöszmötölt, fejét a nyakamhoz dugta, sípolt, röfögött és beszélt hozzám. Az egész napom nyomasztó fájdalma, fáradtsága feszültsége eltűnt belőlem, felszívódott. Így lett hát önzőségem lelkem és testem gyógyszere egyben. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. július 8. 12:05

:-)

Rozella2020. július 7. 23:31

Jól tetted...:) és csak hogy tudd, neki is pont szüksége volt rá(d) :))