Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tegnap esti önzőségem
hangyasi 2020. július 7. 07:05 olvasva: 110
Tegnap este a kéthónapos kisfiamat "kiloptam" az ágyából, de nem azért mert akkor és abban a pillanatban azt jelezte volna, hogy szüksége van rám, hanem azért mert nekem volt szükségem rá. Kiálltam vele az udvarra, a nap már lemenőben volt, a szél is hűsebb talán, én csak álltam behunyt szemmel ő meg a karjaimban szöszmötölt, fejét a nyakamhoz dugta, sípolt, röfögött és beszélt hozzám. Az egész napom nyomasztó fájdalma, fáradtsága feszültsége eltűnt belőlem, felszívódott. Így lett hát önzőségem lelkem és testem gyógyszere egyben.