Popzenész blogja

Vers
hangyasi•  2020. június 14. 10:18

Csak így lehet...

Néha megkapom mintegy kritikaként, hogy a verseim igen sokszor negatív/pesszimista hangvételűek, és a verselési formám sem feltétlenül követ semmilyen iskolát, és ha ezen változtatnék, sokkal sikeresebb is lehetnék. Először bántottak ezek a fajta megnyilvánulások, aztán úgy éreztem, hogy ha mindezt feladnám, és a már bevált verselési formulákat koppintva írnám a cukormázas hurráoptimista mézes-szirupos lávcsis verseket, az nagyon nem én lennék. Én így érzem jól magam, ez vagyok én.

hangyasi•  2020. június 5. 10:09

Dublini emlékszilánk

Kopott a farmer, kinyúlt a póló,
Valahová még ma tán elérünk,
Szivárvány alatt aranylik egy pub,
Dublin csak ilyen, hát betérünk.
Iszunk hát egy sört, de lehet kettőt,
Atis szólt hozzám: ez nem elég,
Gitárt ragadtunk, zengett az ének,
Kelta punk perzsel, lelkünk megég.
Repül a dallam, repül a korsó,
Bőrdzsekis álom, szabad szerelem,
Szisszen a doboz, habzik a jó sör,
Smaragdzöld ír lelkemet keresem.
Üvölt az ének, teli a torok
Én Kelta papként járok-kelek
Csak még egy whiskey, csak még egy pacsi,
Részeg ír zenészként énekelek.

hangyasi•  2020. május 24. 18:09

Vers mára: Szövetszakadás

Szövetszakadás


lassan szakad a szövet köröttem

lágyan lépked a múltam mögöttem

megállok, rágyújtok, tétován várom

éjsötét bársonyát lelkemben zárom

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom