Popzenész blogja

Atyavilág, de régen jártam erre. Ám, ha már itt vagyok, idepöttyentek egy verset:

Ember lennék (szosölmédia kiadás)

Néha megkapom mintegy kritikaként, hogy a verseim igen sokszor negatív/pesszimista hangvételűek, és a verselési formám sem feltétlenül követ semmilyen iskolát, és ha ezen változtatnék, sokkal sikeresebb is lehetnék. Először bántottak ezek a fajta megnyilvánulások, aztán úgy éreztem, hogy ha mindezt feladnám, és a már bevált verselési formulákat koppintva írnám a cukormázas hurráoptimista mézes-szirupos lávcsis verseket, az nagyon nem én lennék. Én így érzem jól magam, ez vagyok én.

Kopott a farmer, kinyúlt a póló,
Valahová még ma tán elérünk,
Szivárvány alatt aranylik egy pub,
Dublin csak ilyen, hát betérünk.
Iszunk hát egy sört, de lehet kettőt,
Atis szólt hozzám: ez nem elég,
Gitárt ragadtunk, zengett az ének,
Kelta punk perzsel, lelkünk megég.
Repül a dallam, repül a korsó,
Bőrdzsekis álom, szabad szerelem,
Szisszen a doboz, habzik a jó sör,
Smaragdzöld ír lelkemet keresem.
Üvölt az ének, teli a torok
Én Kelta papként járok-kelek
Csak még egy whiskey, csak még egy pacsi,
Részeg ír zenészként énekelek.

Szövetszakadás

lassan szakad a szövet köröttem