Popzenész blogja

"A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van."

W.S.

Van ugye ez a jó vagy rossz vers huzavona. A minap éppen a facebook-on a poet csoportban kelt ki magából valaki, hogy moderálni kéne a facebook-ra kirakott verseket, mert nagyon sok a rossz vers közöttük. Én ezt nem is nagyon értem. Számomra nincs rossz vers. Én maximálisan hiszek a költői szabadságban. Ha valaki háromszor leírja, hogy tégla és azt közli versként, számomra az is vers. Mert ő ilyennek képzelte, álmodta. Van jogom azt mondani, hogy rossz? Szerintem nincs. Maximum annyit mondok, hogy nem tetszik. Engem is elég sok támadás ér, mert a verseim mondanivalója nem túl komfortos, és formailag sem illik bele a sokak által elvárt iskolákba. De ettől szerintem nem rosszak, legfeljebb a többségnek nem tetszenek. Végtelenül elkeserít az, hogy nem fogadjuk el egymást, és az, hogy a legtöbb esetben építő kritika nélkül támadunk. Sőt! Nem csak, hogy támadunk, hanem egyenesen kiközösítünk. Szóval én még rossz verset nem olvastam, olyat viszont már sokat amely nem tetszett. De azt hiszem az megint csak egy másik kávéház, hiszen ízlések és pofonok. Amikor elkezdtem verseket írni még anno nagyon régen, mi bátorítottuk egymást, de nem mondtuk azt, hogy a Jóska vagy az Éva ne írjon és jöjjön mert rosszak a versei, maximum megbeszéltük, hogy melyik tetszik és melyik nem. Szerintem ennek ma is így kéne működnie. Nem mellesleg nem egy olyan költő, író, festő van, akit életében mindenhonnan elutasítottak vagy csak átszerkesztéssel voltak hajlandóak megjelentetni műveiket, mondván rosszak. Haláluk után pedig rájött a többség, hogy az amit rosszank tituláltak, valójában érték.  Jómagam is inkább vállalom, hogy azt mondják rossz a versem vagy a novellám, minthogy megtörjek és bizonyos iskolát és témakört követve alkossak.

Néha azt gondolom valamiféle párhuzamos valóságban élek. Vannak elképzeléseim a világról, és ezen belül a családomról is. A feleségemről, a feleségem iránti tiszteletről, szeretetről, szerelemről, és a gyermekeimről is ugyanígy. Ma a facebook-on az jött velem szemben egy posztban, hogy a nők lapjában azt javasolják a családon belüli erőszakot elszenvedett nőknek, hogy a bántalmazójukkal szemben legyenek empatikusak, mitöbb megértőek. Ezekszerint: Pofán basz az ember? Süss neki egy finom zserbót. Napokig zokogsz mert félsz tőle, mert fenyeget? Lepd meg mondjuk egy új tévével. Csak kapkodom a fejem. Mondom mi van??? Legyen empatikus, mi több, megértő? Tessék? Hogyan? Ergo legitimizáljuk azt, ha az apa telibe veri az asszonyt, vagy azt, ha érzelmileg zsarolja? És aki azt gondolja, hogy ez így jó, abba belegondol, hogy ahol gyerek van ott sérül a gyermek is? Mert egy gyermek sem vak, legyen bármilyen kicsi, látja és érzi azt, ha az anyának rossz. Ezzel már nem csak az anyát bántja hanem a gyermekét gyermekeit is az apa. Még ha ezt nem is akarja belátni. Ha "csak" a feleségedet bántod, a gyermekeidet is bántod.

"A XXI. századi élet legfontosabb ténye az, hogy az emberek hackelhető állatok lettek. Ha elég adatod van és elég a számítási kapacitásod, akkor meghackelheted az embereket és jobban megértheted őket, mint ők értik saját magukat. Megjósolhatod a döntéseiket, manipulálhatod a vágyaikat és bármit eladhatsz nekik, amit csak akarsz, legyen az politikus vagy árucikk. Ez azt jelenti, hogy az adat válik a legfontosabb erőforrássá a világon."