Popzenész blogja

Szóval tolom a babakocsit a legifjabb gyermekemmel, közben Kinguska mellettem sétál. Egyszer csak megkérdi:

- Apa, ti mióta vagytok együtt anyával?

Mondom neki: 12 éve, de egyébként 13 éve ismerkedtünk meg.

- Akkor ti egy évig barátok voltatok?

Válaszom: igen. 

Sétálunk, gondolkozik, egyszer csak megszólal: 

- Lehet nekem is egy év barátsággal fog kezdődni a szerelmem a fiúval.

Mondom Kingusnak: az esélyes.

Úgy két perc séta után ismét megszólal:

- Remélem olyan lesz a fiú mint te.

Fú, gondoltam magamban, legyen szinte bármilyen, csak olyan ne mint én voltam a lányokkal, ha rólad van szó. De nem mondtam semmit inkább megkérdeztem: mire gondolsz, milyen?

Válasza:

- Remélem olyan kedves lesz hozzám, mint amilyen te szoktál lenni velem.

...

Ezt én is remélem....

Ha itt a poeten létezik olyan, hogy a "szánalmas kategória" akkor azt valahol az antológia eredményhirdetésénél kell keresni. Egy vicc, hogy mennyit vergődnek egyesek, felnőtt emberként. 

Néha nem tudom, hogy a világ barátkozik velem nehezen, vagy én barátkozok nehezen a világgal?

Rendeltem a podcast adásokhoz egy mikrofont. Nem milliós értékűt, de nem is 200 forintosat. Erre a bolt megküldi nekem a cuccot egy vékonyka borítékban. Rossza sejtve csomagoltam ki, és igen, már a doboz is sz@rrá volt törve. Ennyi elég is volt, vissza is küldtam a csomagponttal ahol átvettem. Aztán hazaérve mondom írok az online ügyfélszolgálatnak. Ez egy szlovák/magyar bolt, de nekik csakis angolul lehet írni. Nem gond. Írtam angolul, leírtam a problémámat. Még ők voltak felháborodva. Összegezve: nincs biztonságos csomagolás, bár magyarok vagyunk csak angolul vagyunk hajlandóak kommunikálni, és még fel is vagyunk háborodva ha mi baszunk el valamit. Furcsa egy világot élünk...

Ma este a Glastonbury fesztivál válogatott zenéire altattam a kisfiamat. Micsoda összhangban voltunk így hárman, ő a zene és én. 🙂♥️