Popzenész blogja
GondolatokIgyekszek
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Aszongya a nénnye, hogy igyekezzünk ne belefáradni a koronavírusba és a kialakult körülményekbe.
.
.
.
.
.
.
.
.
OKÉ.
Ma reggel történt
Szóval tolom a babakocsit a legifjabb gyermekemmel, közben Kinguska mellettem sétál. Egyszer csak megkérdi:
- Apa, ti mióta vagytok együtt anyával?
Mondom neki: 12 éve, de egyébként 13 éve ismerkedtünk meg.
- Akkor ti egy évig barátok voltatok?
Válaszom: igen.
Sétálunk, gondolkozik, egyszer csak megszólal:
- Lehet nekem is egy év barátsággal fog kezdődni a szerelmem a fiúval.
Mondom Kingusnak: az esélyes.
Úgy két perc séta után ismét megszólal:
- Remélem olyan lesz a fiú mint te.
Fú, gondoltam magamban, legyen szinte bármilyen, csak olyan ne mint én voltam a lányokkal, ha rólad van szó. De nem mondtam semmit inkább megkérdeztem: mire gondolsz, milyen?
Válasza:
- Remélem olyan kedves lesz hozzám, mint amilyen te szoktál lenni velem.
...
Ezt én is remélem....
Fotóból gondolat
Ma elindultam fotózni, és mint kiderült egy olyan helyen lyukadtam ki ahol akkor jártam utoljára amikor életem egy igen fontos személye itthagyott, elment. Így pár gondolat lett a fotókból a podcast oldalamon.
Helyzetjelentés
Na, hát megint oda jutottam, hogy nem megy az írás. Vagyis megy, de látom, a végeredmény, a végtermék nem én vagyok. A novelláimból és a verseimből egy idegen arc néz rám vissza. Mély levegő ilyenkor, és a tollat le kell tenni. Persze ha nem írok olyankor meg a családom körüli tér lesz üres. Persze ott van a fotózás és a podcast is, de valahogy ott sem látom meg a témát, vagy ha látom is, akkor hamisnak érzem. Így jártam. Várok.
Boldog...
Utoljára a 80-as években voltam felszabadultan és igazán boldog. Azóta persze már többször is, és ha a családomra nézek most is elönt, csak akkor egyfajta felszabadultság övezte, ma pedig némi félelem.