Kinti világ relytett mocskai

KuroShini•  2018. március 10. 12:47

Szülői harcok

Veszekettetek valaha is a gyereketek elött a pároddal?

Gondolkoztál valaha azon, hogyha igen, akkor ez mit okozhatot neki?

Lehet nem feltünő, de rengeteg sérűlést okoztatok neki, ami örök életére elkiséri.

Én ezt már csak tudom, és lehet, hogy te is átélted már.

Mit gondol ilyenkor egy olyan csöpség, aki még semmit nem tud a világról?

Probáljunk meg a gyermek mosolygos álarca mögé lesni:


Itt vagyok...


Anya mérges apára,

A fejét lekiabálja.

Itt vagyok, nézetek rám!


Anya síkit, apa üti

Eljárna neki a bünti.

Itt vagyok, nézzetek rám!


Hangos lidérc rikit hátúl

Ez már soha el nem múl.

Itt vagyok, nézzetek rám!


Szemem sír, és térdre rogyok,

Én már nektek senki vagyok?

Itt vagyok, nézzetek rám!


Anya sír, apa pakol

Én is itt vagyok valahol!

Itt vagyok, nézzetek rám!


Este csend, semmi zaj,

De fejemben túl nagy a moraj

Itt vagyok, nézzetek rám!


Szívem zakatol, és én remegek

Engem már elfelednek?

Itt vagyok, nézzetek rém!


Ha becsukom szemem még látom,

S anyám síkolyát hallom

Itt vagyok, nézzetek rám!


Rémálmom gyötörnek azóta,

És ők nem tudnak róla

Itt vagyok, csak nézzetek rám!


Kínom tengerén hánykodok,

S inkább egyedül maradok

Itt vagyok, nézetek rám!


Magány kell s senki más

Csak, hogy bennem egy sebet se láss

Itt vagyok, de ne nézzetek rám!

KuroShini•  2018. március 10. 12:23

Szabad, aki szabadságért harcolt?

Gondolkoztatok már azon, hogy szabad e az a katona, aki kiharcolja a szabadságot?

Mi járhat a fejében?

Milyen az a tudat, hogy ölt az országáért?

Rengeteg katona betegszik bele a csata útán a büntudatba.

Lessünk kicsit bele, hogy milyen gondolatai lehet5nek akár:

 

A front mögött

Hajnali hó tisztítja lelkek,
Hajnali halál érte e helyet
Halomba hullik hős hadunk
Mi mit teszünk? Búsulunk

Hajnali homályban vágtáz vitéz!
Burkolja testem még ölelő kéz?
Halált hoz reánk e hely?
Egyre nagyobb ez a kétely

Halunk, vagy halnak, de a vér fertő
Kezünkhöz tapadnak, s le nem jő
Durrog a puska, csattag a kard
Mi bukunk, vagy a másik had?

Fejem fordul, hatalmas hanghullám
Úgy árad, mint egy kitört vulkán
Bombázók szállnak az égen,
Lehet most már végre végem?

Nem a hitt, a becsület halott
Kérlek, szúrjatok át rajtam egy kardot
Ártatlan gyermekek holtját láttam
A szabadság árának kisebbet vártam

Holtak, holttestek, holt halmak
A tömegsírok tele vannak
Szabadság? Így már ez nem lehet
Nem lehet elűzni a kínzó lelkeket

Holt, holttest s holt halom
Itt már nincs több nyugalom
Holtomban ezer lélek cincálna
S az ezredik a pokolba vágna

Halott, halál, hajnali holdfény
Már rég veszett a remény
Kőszívem lágyul, s darabokra hullik
E fájdalom, már soha el nem múlik...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom