Az ajtó

sarandisziszi•  2013. február 4. 10:31

Az ajtó

 

- Nem akartalak bántani, csupán tudnod kellett az igazat - nézett könnyfátyolos tekintettel Lívia a férfira. 
Kristóf háttal volt neki. Percek óta az ablak előtt ült, s üveges tekintettel bámulta a sziklakert májusi virágpompáját. Soha nem érzett még ekkora ürességet. 
Üresség. Nem fájdalom fojtogatta. Végtelen űr árasztotta el testét, mikor a lány mellé lépett. Érezte a megszokott illatot, amit Lívia gesztenyebarna haja árasztott. Ettől mindig megbolondulva ölelte magához a lányt és szívta mélyen a tüdejébe, az emlékébe a málna és hibiszkusz édes illatát. 
- Menj, ha menned kell! - mondta hidegen, továbbra is maga elé nézve az udvarra, ahol annyi boldog órát töltöttek az elmúlt 3 év alatt. 
Mindig tudta, hogy ez a perc bekövetkezik. Mindig ott élt a fejében a gondolat, hogy előbb-utóbb kevés lesz ő a lánynak. Sejtette, hogy lesz valaki, aki több és jobb, mint ő. Hiába a nagy szavak, az örökké ígérete... 
- Kérlek, bocsáss meg! - szólt a lány, és keze elindult a levegőben, hogy még talán utoljára végig simítsa az arcot, ami mindig szerelemteljesen mosolygott rá. 
Kristóf egy hirtelen mozdulattal elrántotta a fejét. Ekkor csordult ki az első könnycsepp szeméből. Lívia ezt nem láthatta, de a hidegség visszalökte. A fájdalomtól remegve, könnyáztatta sminkkel rohant ki az utcára. Léptei szaporán kopogtak a betonjárdán. 
Kristóf, miután elhallgatott a magassarkú kopogása, az ajtóhoz gurult tolószékével és magára zárta azt... 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

sarandisziszi2013. február 5. 10:34

................... :)

pepo2013. február 4. 19:12

.........

skary2013. február 4. 18:14

....

sarandisziszi2013. február 4. 16:39

Köszönlek szépen... :)

Pera762013. február 4. 11:49

Aki kicsit ''másabb'' az átlagnál, abban jobban benne van a félsz, hogy elhagyhatják.
''hogy lesz valaki, aki több és jobb, mint ő.''
Az igaz szerelemnek nem szabadna legyenek korlátai, elvárásai, csak a tiszta, nemes érzelem, az odaadás a viszonzás lenne az igazi. Többnyire mese, álom, de való is lehet...
Amelyik meg elmegy, azt hagyni kell, mert az nem az igazi...
Valahogy így gondolom.
Fájóat alkottál, Sziszi.

sarandisziszi2013. február 4. 10:48

Kedves Jolán!

Köszönöm, hogy megírtad a véleményed...nem is gondoltam, hogy képes lesz a történet megfogni embereket...

Molnar-Jolan2013. február 4. 10:47

szokták=szokta

sarandisziszi2013. február 4. 10:47

Nos, drága Imre!

Örülök, hogy itt vagy. :)
Nem ez volt a célom, hogy sajnáljuk a nőt...sajnálni senkit nem kell a történetben...
Valamiért én mindkét alannyal tudok azonosulni...valamiért...

Molnar-Jolan2013. február 4. 10:46

A helyzet az, hogy bár sajnálom a történetbeli Kristófot, de a férfiak többnyire még azt a bátorságot, vagy fáradságot se szokták venni, hogy ilyen módon elköszönjenek egy hosszabb kapcsolat után. Egyszerűen ''elfogynak'', nem jönnek, ''kegyesen'' hazudnak, a nőnek végül magának kell észre venni, hogy vége. Ez a nő legalább megpróbált fair módon búcsúzni, bár épp úgy fájhat így is.

Törölt tag2013. február 4. 10:37

Törölt hozzászólás.