AleXaA blogja

hadnagy_alexaa•  2009. július 5. 11:49

Itthagyni...

Milyen jó lenne felvágni ereim,
Jó lenne végre innen elmenni,
Itthagyni embereket kik szeretnek,
Itthagyni mindent mit szeretek.
Itthagyni téged s barátaim,
Itthagyni szülőházam porait,
Itthagyni verseim az utókornak,
Itthagyni mindent mire eljön a holnap.
Itthagyni lelekem hogy szálljon a szélben,
S ki megérti annál haza térjen...
Itthagyni álmokat,reményeket,
Egy nap mindent itthagyni,
Ebben reménykedem.
 Megtenni azt mitől mindenki féltett,
Elhagyni embereket aki megértett.
Itthagyni szeretőt ki szivével szeretett,
Itthagyni mindent mit valaha szerettem.
Itthagyni kik itt áltak a bajban mellettem,
Feladni mindent amiér valaha küzdöttem.
Feladni szerelmet,családot,
Életet s minden barátot,
Itthagyni e pár sort azoknak kik szerettek,
Itthagyni mindenkit kik eddig éltettek.
Azokat kikért tűzbe tenném két kezem,
Kikért ha kell ugyanezt megteszem. 
Itthagyni böröket,szegeket,
Mik bötönében éltem le az életem,
Itthagyni a zenét,mivel megnyugodott a lelkem.
Itthagyni az italt mibe bánatom folytottam,
Itthagyni börtönöm miben jol éreztem magam.
Itthagyni emlékeket a nagy bulikrol,
Itthagyni a tűt mivel belém faragták a tetkót.
Itthagyni csak száradt vérem a padlón,
S a testem ami hamuból lettÉs én azzá is leszek,
Mikor ejön az éjjel,
És elvágott érrel
Csak fekszem az ágyamon...

hadnagy_alexaa•  2009. március 20. 21:06

Szerelem...

Egymásnak teremtett minket a sors,
Erről irtam most e pár sort,
Mert másnak is teccene e történet,
Sokan egy ilyen társért ölnének.

Mikor először a szemembe néztél,
Két szép szemeddel a szívemhez értél,
Akkor jöttem rá én is,hogy miért,
Mert ez az élet csak a miénk.

Minket egymásnak teremtett az ég,
Az egész mint egy álom olyan szép,
Szeretném ha soha nem érne véget,
Mert engem az érzés örökké éget.

Legszebb érzrés ami létezik,
Csak azok tudják akik érezhetik,
Mert ez az érzés oly kellemes,
S aki érzi az SZERELMES.

hadnagy_alexaa•  2009. március 14. 22:42

Hiányzol

Gondolni sem tudok másra,
Csak hogy őrülten hiányzol,
szemeből a könny csak halványan szivárog.
Nem tudom miért hisz szeretlek téged,
Hiszem és tudom hogy te is ezt érzed.
De mégis úgy érzem:
Feladnék mindent csak azért hogy lássalak,
Hogy tested köré fonhassam a két karomat,
Hogy ölelhesselek,
És el sose engedjelek.
Állj meg kérlek várj,
Csak egy csók,
Egy rövid vallomás,
Mi elmondhatná:
Hogy mennyire szeretlek,
Hogy én érted bármit megteszek,
Most szolj rám,
Ez itt nem a valóság,
Szolj rám
Ez csak egy érzelem világ.
Majd ha elmulik mi jo,
Majd megszűnik a szó,
Ami ki nem mondható.
De mig él bennünk a vágy,
Az érzes,mely csakis rád vár,
Ezek csak egyszerű sorok,
Ennél többet tenni nem tudok,
De ha nem másképp hát igy,
Elmondom neked,
Mert most másképp nem lehet,
S most belülről egy hang szól,
csak annyit mondogat:
HIÁNYZOL!

 

hadnagy_alexaa•  2009. március 11. 09:51

ha szeresz..ha szeretett ...?

az élet számomra soha sem vidám

és ez csakis az én hibám,

mit tegyek hogy szebb legyen

mit tegyek hogy velem legyen

az kit szivbol szeretek

s csillagoknál fényesebb a két szeme

kinek hangja oly csengő

mikor hallom az enyem csak remegő

mert mikor ő jut eszembe

csak könny gyül a szemembe

mert tudom szeretett talán

de ez már csak üres talány

ha akkor mégis szeretett

akkor hogy hogy ilyen könnyen feledett

mert ha szeretsz te is valakit

azt nem tudod el feledni

mert kit tenyleg szivbol szeretsz

az ellen már nem is tehetsz

hogy ha szeretsz 

szivbol szerss

hogy teged is szeressenek

mindörökké az emberek.

 

hadnagy_alexaa•  2009. március 7. 12:57

...gondolatok...

Míg velem voltál hittem hogy szép az élet,

Akkor nem kellet szinlelnem a létet,

Akkor minden oly szép volt,

Ennyivolt,oly hamar elmúlt.

Hittem hogy az élelt talán szép,

Hitem hogy az életem enm egy üres lét,

Amit ha eltakar a bánat,

Nem látok már fákat.

Ha elüt majd az álmosság,és le teszem a fejem,

Mindig csak abban remenykedem,hogy soha többé fel sem kelek,

De másnap reggel ugy mint máskor,

Bal lábbal kelek ki az ágyból,

És csak nézek,nézek,

Valyon én most miért élek.

Majd mikor minden a régi,

Ujra szép lesz minden,

És azután néhány évig

Akkor nem aka rok majd elmenni innen.

Mikor szivem teraszán ujra kisüt majd a nap,

Akkor érzem majd,hogy tényleg melletem vagy,

De most sötétség van ezen a tájon,

De reméljük kisüt majd a nap nyáron,

De ha mégsem akkor egyedül maradok,

 S a szivem a sötetsegben bent hagyom.