Szonettkoszorú

gypodor•  2016. január 9. 18:50

KRISTÁLY-JÁTÉK

 

1. ACHÁT ÉGBOLT

 

Az Univerzum ott a porszemben.

Az égbolt egy szélfútt csipkeachát:

néhol barna mint egy váll vagy hát,

s kéksége akár a szem ha rebben.

 

Tüze is van. Éget szemtől szemben

mint a hunyó Nap –félig már odaát:

emide kacsint, de amoda lát-

majd sötétbe hal távoli hegyben.

 

Közelben a fák, akár a dendritek,

feketén áznak és a színek

lassan összefolynak egy levélre.

 

A múló idő könnyként felissza

s most mohaachátban látod vissza:

ez a Végtelen kis törmeléke.

 

2.ARANYBERILL

 

Ez a végtelen kis törmeléke,

olyan, akár egy izzó szembogár.

Jósként reménysugár mit rád dobál

anélkül, hogy törne  benned fénye.

 

Átitat a nyugalom meg a béke

és nem vagy már egy túlcsordult pohár,

szakadni készülő idegfonál,

mely rémülten figyel nagy terhére..

 

 

Mintha átlépnél egy más világba.

másként tekintesz minden hibádra,

s elhiszed: helyére van téve

 

mindaz, ami benned helyénvaló.

A lehetőség csak üres faló,

a hiány semminek nem a vége.

 

3.AVENTURINKVARC

 

 

A hiány semminek nem a vége,

semmi nincsen csak úgy, véletlenül,

de más. mi kívül és más, mi belül…

s hogy sok a kevés  vagy épp elég-e?

 

Ha nincs harag, az még nem béke,

s  csak szerencse, ha a baj elkerül.

Ki dönti el, mi lesz majd legfelül:

a kész egész vagy a törmeléke?

 

Az  aventurin - kék  égbolt alatt

bennünk az idő morzsákra szakadt.

A létezés is elvesz: követel

 

abból, ami nem volt miénk soha,

s ami van, hol zárul annak sora?

Ami lesz, az csak ott kezdődhet el.

                  

 

 

4. KRIZOPRÁZ- NYUGALOM

 

Ami lesz, az csak ott kezdődhet el,

hol a rész hiányolja az Egész-t,

mint akit olthatatlan vágy emészt,

hogy kitöltse, mi kitölthetetlen.

 

Az ember nem  a testétől ember,

hunyt szemmel lelkeddel lelkébe nézz,

hogy szétválaszd a kincset és penészt,

majd kimondd, amit legtöbbünk nem mer.

 

Mikor kis senki uszít senkiket,

s véled, nincs értelme már semminek,

maradj nyugodt, hogy szemed se rebben,

 

akkor is, ha lelked  már merő seb.

Építsd ujjá magad, még erősebb

kristályként kinőni –egyre szebben!

 

 

5. MINT SMARAGDOK  ZÖLDJE

 

 

Kristályként kinőni- egyre szebben

a kocsonyás ülepű közönyből,

hol annyi kopott varangy dörömböl,

ehhez remény és sok türelem kell.

 

 Újat teremteni a régi rendben:

hinni és könnyezni az örömtől,

s feledni – bár nem vagyunk öröktől-

csak írmagok egy Mindenség- kertben.

 

 

A szem tiszta, mint smaragdok zöldje,

ne hagyd , hogy fényét hazugság törje,

mert annak majd gyávaság a vége,

 

ám kell. ki a csodát viszi véghez,

s mint porszem viszonyul az egészhez:

kitölteni   Űrt, mint annak része…

 

 

6. OBSZIDIÁSÖTÉTBEN

 

Kitölteni Űrt, mint annak része:

 a mindenségben nem lehet hiány.

Ami magához ránt, holnap kihány,

mert a kezdetnek sunyít  a vége.

 

 A lélekben szétárad a béke,

s cél a lényeg, nem  a percnyi irány.

Tapogatózunk. Iránytűnk silány,

így vagyunk önmagunk menedéke.

 

Múlt s jövő –obszidián-sötétben:

fények vagyunk, sorsunkban kimérten

csiszolgatjuk sorsunkat egyénre.

                          

Míg tisztulunk, mint vulkáni üveg,

 s mikor fényhez jut kőben az üreg:

 megvillanva minden  apró fényre…

                         7.AZ OPÁL HARMÓNIÁJA

 

 

                         Megvillanva minden apró fényre,

                         s visszatükrözve  ezernyi színben ,

                         amennyi a szivárványban sincsen,

                         legyél opál- önmagad hát végre !

 

                         Hozz magadban harmóniát létre,

                          mert tudd, tünékeny százszorszép kincsed,

                          más fénye nélkül  veszíted mindet,

                          akkor hiába borulsz már térdre.

 

                          Féltsd, mint titkot, mert könnyen kifakul,

                          hamis fényben elhagy, váratlanul,

                          s nem is sejted, hogy te hagytad cserben.

 

                           Ám ha meleg fényeid megőrzöd,

                           segíthetsz másokon, ha győzöd:

                           irizálva elárvult könnycseppben…                         

  

 

                            8.TÜRKIZ ÉGBEN

 

                            Irizálva elárvult könnycseppben

                            elrejtőzhet a hatalmas égbolt.

                            Titkok: jelen, jövő s ami rég volt:

                             látni szeretnéd, de tovalebben…

 

                            Ha hited kevés, lelked megszeppen,

                            mert egy csaló felhő beárnyékolt,

                            s elhitted, csillagod csak festeett folt,

                            pedig érted ragyog és legszebben…                                                    

 

 

                            Nyúlnál utána, biztosra vágyva,

                            reménykedve: talán, mégis, hátha…

                            Nem foghatod soha a kezedben,

 

                            de lényegét azonnal megérted,

                            ha valahol és éppen teérted

                            két szempilla riadtan megrebben

 

 

                            9. JÁSPIS HAJNALOK

 

                           Két szempilla riadtan rebben,

                           és felzörgetnek jáspis- hajnalok,

                           az álom is gyorsan elandalog,

                           ha gondjaival rád köszön a reggel.

 

                          Tegnap végeztél már egy sereggel,

                           ha magadat most lomhán elhagyod,

                           az aprókból lesznek majd a nagyok,

                           s kezdheted a napot már sebbel.

 

                          Tán megérted, csak magadban bízhatsz,

                          s erősebb leszel ,  ha mást is bíztatsz,

                          megmutatva: lám, te sohase félsz..

 

                          Majd el is hiszed, nemcsak képzeled,

                          de részletben úgy sunyit  végzeted

                          mintha te lennél benne az egész                 

                         

                                     

 

                            10.HEMATIT-SZÍVVEL

 

                           

                            Mintha te lennél benne az egész,

                            egy lettél végre saját magaddal,

                            reményed száll, akár egy szabad dal,

                            melyhez a szíved maga a zenész.    

 

                            Legyen hát gondolatod is merész,

                            a lényeg tettben van, nem szavakban,

                            bár szereplő vagy egy szép darabban,

                            addig jutsz, ameddig magad elérsz.

 

                             Hematit-szívvel sérthetetlen vagy,

                             ha álmod is oly végtelenül nagy,

                             hogy félelmed végül majd belevész

 

                             Bátran nekivágsz a végtelennek,

                             s végzed majd barnuló képkeretben,

                            ami szemedben csillog, az penész …      

 

 

                            11.HELIOTROP

 

                             Ami szemedben csillog, az penész,

                             hiába véled, hogy  jövőbe látsz ,

                             vakon a sorsoddal sohase játssz,

                             mert utolsó esélyed is elvész…

 

                            Hát dönts bölcsen , ha hallgatsz vagy beszélsz,

                            célod felhagyod vagy épp belevágsz:

                            ezért te sem érted, hogy   mire vársz?

                            Nincs benned elég bátorság, se félsz.                                      

 

                            Akár vér a szétfutó ereket,

                          járod az utcákat és tereket,

                            hol elázott plakát már a jellem.

 

                            Riszál és festi magát az erkölcs,

                           a ki bölcselkedik, az  még nem bölcs:

                           hamis felhőkre festett korszellem.

 

 

                          12.AKVAMARIN-DÉLUTÁN

 

                          Hamis égboltra festett korszellem

                          lopózik beléd , szíved  ingatag

                          lesz, tegnapod  is lassan kitagad,

                          tükörben néz arcod: arcod ellen!

 

                          Belefárad, meggörnyed a jellem,

                          ahogy percről percre múlik a nap,

                          s csak nyűge van, öröme kimarad:

                          pillanat csupán, mit néha elcsen.

 

                          Megkékül majd  benned az alázat,

                          akvamarin- délután ken mázat

                          a felhőtlennek hazudott égre:

 

                          Békét, nyugalmat kérsz, majd kegyelmet,

                          s ha elszunyókál kissé figyelmed,

                          nem tudod meg , hogy mikor van vége.

 

                               

 

 

                           13.KARNEOL-EST

 

                          Nem tudod meg, hogy mikor van vége,

                          talán hallasz valami röpke neszt,

                          de nappalok ritmusa nem ereszt,

                          nem érdekli, a fásult arc ég-e ?

 

                          A tűzfalon   csorog a Nap vére.

                          A fák árnyéka aszfalton kereszt,

                          de kúszik és a messzeségbe veszt

                          karneol-kontúrokat estére….

 

                          Otthon már a holnapod keresgél,

                          nem érdekli, hogy ma is elestél,

                          s amire vágysz, nyugalom, béke.

 

                          Végig gondolsz mindent zúgó aggyal,

                          hallod, benned azt súgja egy angyal:

                          emléked lehet az égbolt éke

 

 

                         14.AMETISZT-ÉJSZAKÁK

 

                         Emléked lehet az égbolt éke,

                         rád borulnak ametiszt-éjszakák

                         s püspöklila álommal vonja át

                         homlokod bársonyát s alszol végre.

 

                         Álomkristály lesz a napod  bére,

                         belélegzed a remény illatát,

                         amit önzetlen párnád ad át

                         pumpáló tüdőd orr- küszöbére

 

                         A szobán átúszik a nyugalom

                         A függönyön ásít az unalom

                         s lassan már a szempilla sem rebben.                                         

                                                 

                         A Mindenség mítoszát meséli.

                         és a Nagy Kezdést újra megéli

                         az Univerzum ott a porszemben

 

 

                        15.MESTERSZONETT

 

 

                         Az Univerzum ott a porszemben

                         ez a Végtelen kis törmeléke,

                         s a hiány semminek nem a vége:

                         ami lesz, csak ott kezdődik el.

 

                         Kristályként kinőni egyre szebben,

                         kitölteni az űrt, mint annak éke,

                         megvillanni minden apró fényre,

                         irizálva elárvult könnycseppben.

 

                        Két szempilla riadtan rebben,

                        mintha te lennél benne az Egész,

                        nemcsak egy tünékeny csillagpenész.

 

                        Hamis felhőkre  festett korszellem:

                        nem tudod meg, hogy mikor van vége,

                        emléked lehet az égbolt éke!

 

                                       (2012)

                     

                        

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szalokisanyi12024. március 29. 21:15

Remek alkotások.

PuZsu2024. január 22. 17:55

Szívbéli öleléssel gratulálok remeknél is remekebb alkotásaidhoz ❤️
Zsuzsa

S.MikoAgnes2022. szeptember 3. 06:25

@gypodor:

Itt és ott egyaránt gyönyörködtető szépségek, értékek!
Tisztelettel olvasgatom.

Cs-Janos2021. november 15. 20:48

Kicsit leragadtam nálad, olvasgattam írásaid. Meg kell mondjam, nem hiába kaptad a tollad a kezedbe! Olykor még túlontúl is túl nagyszerűek Verseid! Olvaslak még párszor biztos, mert érdemes!

Törölt tag2021. február 19. 10:49

Törölt hozzászólás.

flagranti-poeta2021. február 12. 17:56

Fantasztikus!!!!

AlmodoHold2020. február 27. 11:12

Óriási szellemi teljesítmény ez a szonettkoszorú. Rácsodálkoztam, elámultam szépségén, elmerültem mély gondolataiban, pont úgy, mint a szépséges kövek csodájában szoktam. Köszönet érte szívvel.

Törölt tag2019. április 26. 17:00

Törölt hozzászólás.

BudaKata2019. április 26. 07:40

Csodaszep!

J.Teca2018. augusztus 22. 11:59

Kedves Gyuri! Gyönyörű Szonettkoszorú-t fontál! Öröm volt olvasni!
Gratulálok sok szeretettel!
Szíves üdvözlettel:J.Teca /Teri/

Mikijozsa2018. augusztus 12. 13:24

gratula, jó lett

bardosedit2018. augusztus 12. 13:19

Fenséges, mélyreható!
Tisztelettel:Edit

Törölt tag2018. február 19. 15:19

Törölt hozzászólás.

csp012018. február 19. 12:06

Nagyon mély és nagyon magas értelem. Teljes értékű filozofikus vers. Életbölcsesség elméletben és gyakorlatban.

vadrozsa2018. január 7. 06:59

Az ametiszt a halak csillagjegyűek kristálya. Érdekes volt olvasni :-)
Jól sikerült. Gratulálok!
Üdvözlettel :Marika

feri572017. május 30. 15:09

Gyönyörű ékkövekkel kirakott verseid mámorban úsznak.
Remek alkotásaid öröm olvasni.
Feri

Mikijozsa2017. május 25. 20:23

Szép költői esztergályos munka, nagyon magas minőség, barokk stílusban, ha nem tévedek

petruchio2017. május 25. 19:44

gratulálok....nem egyszerű "munka"..nekem két szonetkoszorúhoz volt energiám....többet nem is fogok írni.....

gratulálok

JohanAlexander2017. május 25. 13:57

Gyuri, csiszolt gyémánt, minden sora. Nagyon tetszett!

Törölt tag2016. szeptember 14. 16:10

Törölt hozzászólás.

Bugatti3502016. szeptember 14. 11:41

Legalább annyira drága ez a versed, mint a felsoroltak ! :) Gratulálok a műhöz, kedves Gyuri ! :)
Barátsággal: István

gypodor2016. január 15. 16:09

@Kicsikinga: Szívem szerint mindegyikhez képeket csatoltam volna!
Köszönöm a kedves látogatásokat!
Gyuri

Kicsikinga2016. január 10. 17:35

Remélem, hogy itt kő, kövön marad, és ebben a gyönyörű formában!
Káprázatosan szép!

Rozella2016. január 10. 08:00

Tegnap olvastam.. és ma megint... mestermunka valóban, de nem szakmunka mégsem... ebben szív van, nem csak tudás! EZ költészet, nagyon szép!!

Molnar-Jolan2016. január 10. 07:43

Szép, egységes, remek alkotás.

petruchio2016. január 9. 19:17

komoly munka volt...és nagyon jól sikerült...gratulálok..:)

Törölt tag2016. január 9. 19:00

Törölt hozzászólás.