Néma Csengők

gypodor•  2015. június 5. 06:04

NÉMA CSENGŐK

(Egykori tanítóimra  emlékezve)


Az idő cseppkövén

sok emlék átcsorog,

lassan gyűlnek körém

a kopott padsorok…

 

Rálátok hát arra,

hogy hol volt a helyem,

hol firkáltam falra

titkon a kézjegyem.

 

Bár azóta a csengő

már végleg elnémult,

s az itt-ott felfeslő

tegnapjainkba hullt.

 

Hol van, ki bíztatott,

segített a mába,

s a betűkkel  rakott,

megkopott kis tábla?

 

Kitől kérsz tanácsot,

ki ad neked választ,

ha szíved parázsol

vagy kételyed fáraszt?

 

Ki fogja a kezed,

mint első betűdnél,

a fényre ki vezet,

ha vakon tüdődnél?

 

Ki segít az útra,

ha mégis letérnél,

ki mutat a kútra,

ha torkodig égnél?

               -61-

 

Hol van, ki szemével

megfékezett téged,

felnőttek szívével

hogyan köszönnéd meg?

 

Összement azóta

vagy te nőttél nagyra?

Ha megállsz egy szóra,

emléked kutatja!

 

Adunk annyit tovább,

amennyit ránk hagyott?

Rég elnémult csengők,

ti válaszoljatok!

             (1987) 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Papides2023. december 1. 03:31

A vers különleges tiszteletet sugároz az egykori tenító felé. Aki, Ő egyértelműen megérdemli ezt. Szerény, méltóságos tanító-nagyságot érzek ki a vesrből. Csodaszép! Jobb napom lett tőle!

S.MikoAgnes2022. szeptember 3. 06:32

Feladtunk volt továbbadni , amit egykor kaptunk tudásból, emberségből.
Lélekből írtad, nagyon tetszik!

Mikijozsa2021. február 17. 18:59

nagyon tetszett

flagranti-poeta2021. február 17. 18:52

Nagyon tetszett.
Köszönöm.

csp012020. augusztus 27. 14:20

Kedves, lassan áramló emlékezés. A kérdések szinte kiáltanak a válaszért.

BudaKata2019. április 26. 07:41

Nagyon tetszenek s verseid!

J.Teca2018. augusztus 22. 12:06

Kedves Gyuri! Lám, mindenki visszagondol a régmúltra, a tanár régi,
tanáraira, látva a padot, ahol egykor ült! Csodálatos emlékezések sora!
Szívvel, üdvözlettel:J-Teca /Teri

csp012018. február 19. 12:12

A múlt, a jelen és a jövő szintézise valami időtlenségben.

flagranti-poeta2015. szeptember 29. 14:28

Gratulálok.
Tomi.
:)))

Molnar-Jolan2015. június 9. 11:26

Azok a régi jó tanítónénik, bácsik...mintha nem volna annyi elkötelezett, szív-lélek pedagógus mint régen, legalábbis kevesebbnek tűnik a tanítókért rajongó diák.

deakeva2015. június 9. 11:04

Első kis - pedagógusnapi - köszöntőmmel válaszolnék meghatóan szép versedre!
Már úgy vártuk ezt a napot,
Szinte szív repesve,
Megköszönni jóságodat,
Minden szavunk kevés lenne.
Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
Mit kötött a szeretet,
Hála, hála örök hála,
Jó Tanítónk Teneked.
Deák Éva ált isk.

Kicsikinga2015. június 6. 15:04

Nagyon szép!

Ametisz2015. június 5. 14:38

Mély és megtisztelő érzésekkel, ütembe "csípő" rímekkel a dallam "huzalán" nagyot szólt!

Rozella2015. június 5. 10:24

Szép tiszteletadás és emlékezés. Én is jártam még olyan iskolába, ahol kézzel szólaltatták meg a csengőt..,és emlékszem még ma is néhány kedves tanáromra, aki Ember is volt, nem csak tanár.

(tüdődnél - "n")

csillogo2015. június 5. 08:05

Csak gratulálni tudok szeretettel kedves Gyuri!