gyorisandor blogja

ARÁNYEMBER

PÓT-olt ARA’NYember

ARA’NYember

  Ha a „gyök-ér” testem arany volna, abban a TÉR-FOG-ATOM-BAN 1507 kilogramm súly nyomná magomat a FÖLDRE. Ami „feltart” ez időmben. Bár most 80 kilógramm test rab-s-ágában vagyok ugyan azon a térfogaton. Így érek kevesebbet, hogy nem töltöm ki teljesen a teret, hogy ennyi felesleges e-VILÁG-i „ŰR” van bennem, mivel a molekulák így kötődnek és a résekkel nem törődnek, mint falevél a lombkoronában. Nem csodálom, ha néha egy „viharban” annyira szétszórt vagyok. Ott bent, ahol SZÖVETkeztek a sejtek, ahol megjárom a mennyet, a poklot és a tegnapot.   Így ha magamba zuhanok, van egy nagy űr ahol kivárom, hogy legyen egy jó napom. De ha arany volnék. Lehet, hogy már nem lenne annyi hely ahova elbújnék. Ha arany volnék, máris hatnék. Csak úgy csillognék. SÓVÁRGÓk szemének tükrében fürdőznék lelke+s+e’n. FÉNY-ŰZŐK fényeznék lelkemet. Vágyakozva lesnének irigyek és restek. Széthordanának a kapzsi testek. ÚR-ALOM rabságában tengődnék fizető eszközként. Milyen rég volt, amikor a „rab”-szolga „keze” aranyat ért. Maradok inkább e testben, és megosztozok többmillió sejt-elemmel. MARAD itt még annyi hely, szívesen elmerülök benne. Így vigyáz rám az ISTEN, hogy ne legyek ön+telt. Talán így leszek, elég-e-tett