gyorisandor blogja

zenésítve:

KÖZ-BE-VÁG! BE-VÁG! VÁG-JA!

A „táborTŰZnÉL” nem jut-ok szóhoz, még a parázs is pattog. Elnyomnak a hang-adók. Mindenki sasól, de nem azért, hogy a másik mit zaJÓl amikor papól. Várja, mikor kap teret, de inkább a közbe vágja. Ki-rá-MÓL-ja az anyag-mennyi-s-éget magából, így könnyebb lesz magától, hogy az anyagot kitolta a TÉR-BE, hátha betér. BA’R nyomat-ék a hang IS, és sebességgel terjed. Így suhan el az ember füle mellett. ÍGY ÉR MEG, hogy eltelik MAGáTÓL.

https://suno.com/song/6cfe1b19-1f43-497c-b079-a720046bd99e

Amíg az emberke egy „etetőszékben” csámcsog,

addig semmi kedve benézni a konyhába, hogy éppen mit forralnak.

Amit itt olvasni szerettél volna, arra még várnod kell!

Fogd vissza magad!

Kukori a bádogból lett csoda!

Sok tyúk a szélkakast imádta,

A köpönyegforgatót, ki feljutott az élete csúcsára.

Fényes csizmájában mutatott be szélsebes trükköket.

Sarkantyújával közben a levegőt püfölte.

Minden széllel bélelt agyú tyúkból el illant a magány,

mikor meglátták a vagányt.

Minden tyúkszem epekedve leste kegyét, hogy elérje a csőrének a hegyét.

Mindegyik a háta közepére kívánta, mialatt az udvart körbe kapirgálta.

A szemétdombon kukorékoló kakast észre sem vették.

Ez élesen szúrta a kakasunk az a nagy tarajú begyét.

Ezért kihívta párbajra a „pléh”boyt.

De a vas szóra sem méltatta, mivel a kakas pléh volt.

Ő is felvette a pléhpofát, így járt fel s alá.

Tisztító tűzzel fűtve disznót, de nem makkal álmodott.

A tyúkoknak így sem rimánkodott.

Már majdnem lábon kihordta Baziliszkuszt mikor

szemet vetett az udvar sarkában egy kapirgáló vén tyúkra.

Ki vakon, a méltóságáért kapott gyémánt félkrajcárját őrizgette a begyében nagyon.

Kakasunkat elöntötte a mámor.

 Megtáltosodva, mint az Ámor nyila úgy repült a vak tyúkra.

Így esett meg, hogy a vak tyúk is talált még szemet.