Gyermekverseim

Két kis kecske fenekedve,
Szarvukat egymáshoz fenve
Veszekednek újra, egyre,
Hogy másikat földre vesse.

Ketten õk most játszótársak,
Verekednek, szaladgálnak,
Szép zöld réten meg-meg álnak,
Friss zöld fûbõl lakomáznak.

Nem ide, nem amoda
Merre jár a katona?
Nem ide, nem amoda
Égen száll a táltosa.
Nem ide, nem amoda
Csillagport rúg a lova.
Nem ide, nem amoda
Csillog fényes szuronya.
Nem ide, nem amoda
Várja égi palota.
Nem ide, nem amoda
Hol Napnak van otthona -

Oda megy a katona.

Mélyén a nagy rengetegnek
Medvebocsok verekednek.
Brumma mordul fel az apjuk
A bundát tán ingyen kapjuk?
Lesz majd rajta foltra folt
Széle meg lesz csupa rojt.
Irgum-burgum teremtette
Szólt rájuk az öreg medve.
Inkább gyüjtsetek most mézet
Méhektõl hozzatok lépet.
A két kis bocs szégyenkezve
Oldalgott a rengetegbe.

Táncol Böbe. Nézz oda!
Fején apró korona.
Két karját is széttárja
Körbe libben szoknyája.
Jobbra lép meg balra lép
El nem véti semmikép
Perdül-fordul mint motolla
Majdnem esik a sarokba.
Táncol Böbe. Nézz oda!
Nézi õt az ovoda.