gyermek blogja

gyermek•  2015. június 2. 12:12

szétmeleg



Túl vagyok azon, hogy nagyon szeretek.

Hogy vagy és én vagyok csak növényleletek,

már majdnem semleges, de azért eldobni még kár.

Húzd ki magad, halolj meg, felrobban a nyár.




A gyümölcsökig érzem cafatjainkat.

Te a szándékos rohasztás becsülete vagy,

akarsz, de mégis majd megtagadsz nagyon.

Nem hagyhatom magam veled a Napon.




gyermek•  2015. április 19. 00:02

miértnembeszélő

Eleget vártam másra, hol oktalan, hol okkal.

Magamra hagyom magam: tájkép állatokkal.

Nem írok, nem beszélek, csak leszek szeretettel.

Beérem magammal, vagyis egyre kevesebbel.

Se szép, se csúnya, egy közepes valóság

vagyok. Két mell és két kéz még alakítható válsága,

összegről összegre, vásárról vásárra.

Csak kicsit szeressetek, utána elárulhattok,

nincs veszteség, nincs vigasztalás, csak titok van, titok,

majd mennyiségi szív és minőségi gyász

és becsületes semmi, mi ha szólnék , felvigyáz.

De ne vonjátok a gyávákat sose kérdőre.

Négy hónapja nem néztem rá az erdőre.

Már nem tudom, kevesebb vagy több így a világ.

Szerelmes vagyok. Fa vág ki fát.

gyermek•  2014. december 15. 11:51

hiába filozófia

Valami véletlen fájdalom van.

Kérdéses emberek és biztos Isten.

Nincs miért a dolgok értelmét

vagy elmúlását megszereznem.

Nyugodt vagyok. Terület,

testektől messze felruházott

nem szabadság, hatalom

történelmi baszott, ázott

de víznél tisztább és nyilvános

semmittevés és meghalás.

Ennyi a lét: csak elviselni

,hogy lehettem volna egész más.

gyermek•  2014. november 7. 23:10

Felnőttem

Születés nincs. Csak megnem vetett ágy van. 

Apád elvesztése az elvesztett anyádban.

Szegény kettőződés, összeszorítható meleg

abból ahogyan már sose szeretkeznek.


Milyen jó volt míg megetettetek

így minden nap mostmár egy bátrabb szomorúság.

Élet. Körkörös személytelenség,

egymásra mért alkalmatlan jóság.


És szeretet: a féltetlen és feltételezett,

undorodni is fenntartott vigasz.

Ma máshogyan vágyom a bűnhődésre is

mert kiderültem. És mindenem igaz.

gyermek•  2014. október 16. 12:57

októberi álom



Altatás van. Hosszú altatások.

Naptárpontos üres anyaság.

Ma megköszönnöm kéne azt, hogy élek,

ezt a tettlegességig gyengéd elnyomást.


De a csend előnytelen. Csak azt emeli ki
ami bennem már nem fellelhető.
Köszönöm tehát, és mégsem köszönöm
, hogy halálomig vagyok csak szerethető.