november

gyermek•  2013. november 14. 14:08

egyszerre csapódnak

ki az ajtók,

lassan szív vissza mindent

magához a szél.

A költészetet abbahagyhatjuk.

Agresszív minden gyermek ha mesél.

csordogál a békés áram,

a család öt fő és kötél.

nem vasalnak rá csodákra. a tévé

elég ha szexről elbeszél.

olyan biztos a haldoklás, hogy

megkérdőjeleződnek a sírok.

felfordul a fordulás. álmomban

még nehezen de sírok.

láthatatlan minden ami él

mint öregek fogsorán a sok ének,

a gyilkosság: arcom arcodhoz ha ér.

a szív kitömött oroszlánként

öl meg.

remegve oldódnak

kevés színbe a kevés hangok itt.

falba veri testét két szeretkező láz.

Egyszerre nyítódnak be a régi ajtók kint,

ülj mellém, november

te lassú közmunkás

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pera762013. november 16. 13:58

"felfordul a fordulás": itt akadok meg. Egyiket kicserélném. Felborul a fordulás esetleg? Szerinted?
"mint öregek fogsorán a sok ének," - előbb arra gondoltam, jobban találna az öregek nyelvén a sok ének, de mivel az öregeknek gyér a fogsoruk, beilleszkedik ez az egészbe, úgy, ahogy van.
Grt.

gyermek2013. november 15. 19:16

szép ez, Alexander :)
Köszöntem Mindenkinek!
ilyen a novemberrrrr

Törölt tag2013. november 14. 19:24

Törölt hozzászólás.

skary2013. november 14. 18:08

nah..szödögetsz? :)

Mamamaci402013. november 14. 18:07

nehéz, de nagyon jó vers!

zotya682013. november 14. 16:04

az ott valóban jó rész :)

Molnar-Jolan2013. november 14. 14:37

"láthatatlan minden ami él
mint öregek fogsorán a sok ének,
a gyilkosság: arcom arcodhoz ha ér.
a szív kitömött oroszlánként
öl meg."
Ez de mekkora!