Nemzeti

Pera762014. március 17. 18:59

"és én néztem, vajon a mi Istenünk
hány letakart tükör undora lehet?"
Ugye, a tükröt a halottas házaknál takarják le. Meg az is, ki undorodik tükörbe nézni. Magától. Ha mi Isten képmásai vagyunk, tőlünk-magátől. Akár.
Az indítás se semmi, meg a befejezés is erős:
"Ültek. A szívük könnyű járda volt,"
"Sodort kokárdákon himnuszunk ketyeg." (Szív. Óra. időzített bomba. Hm.)
(A lebetonozott szavad - úgy - elég nehézkimondható. :) )

BakosErika2014. március 16. 14:57

A szobrokon ott maradtak gyors árnyékaink,
süllyedt kezű papok jézusa leint
-tett.

Nagyszerű gondolatok, Gabi!
Elismerésem.

Schmidt_Aladar2014. március 16. 13:22

Mindig a gyermeki lélek áll legközelebb Istenhez és Igazságossághoz. Minden versed egy élmény, erről győz meg az olvasása.
"...mi Istenünk
hány letakart tükör undora lehet." hány évezred van ebben a rövid mondatban is? "Sodort kokárdákon himnuszunk ketyeg." Ez is zseniális nem lehet nem komolyan venni, gondolatébresztő..
gratula szeretettel:
János

Marie_Marel2014. március 16. 13:19

Huhh. Vers, a javából.

Törölt tag2014. március 16. 13:16

Törölt hozzászólás.

gyermek2014. március 16. 13:11

Igen, az. De nem kell komolyan venni a versem. én egyfajta siratónő vagyok :D ilyen kényelmi siratónő, nonkonformista boszorkány. Direkt vadászom a hiteltelenségeket, hogy aztán megírhassam őket, és mégjobban elhatárolódhassak mindentől. Ez sem tisztességes. De nekem nem áll jogomban politikailag bárhová is tartozni, mert csak annak legyen politikai hovatartozása, akinek van valós fájdalma. Nekem nincs. Úgyhogy marad parasztságaim megkímélt szájkosara, ilyen picikéket vakkantani :)

Molnar-Jolan2014. március 16. 12:56

"süllyedt kezű papok jézusa leint
-tett."
- ez is egyfajta "tett" :(

gyermek2014. március 16. 12:45

Romok.
:)

Molnar-Jolan2014. március 16. 12:35

Remek.