gyermek blogja

Személyes
gyermek•  2013. május 31. 22:27

Apám ritkán de szeret

Két bezárt égöv a szemed
és a színét sem látom soha
mert cigizel, és a sűrű konyha
szűkjén a tüdőd kitölti
minden tered és időd.
És különben ennyi.
Ennyit láthatok belőled
Te szent és kopasz dolog.
De néha, hallgatom
ahogyan magadban beszélsz,
tanulom hogyan káromolsz, remélsz.
De van nem veszlek észre,
ülsz mint konyhabútorok része
melyekben se hit, se hanyatló inger.
Könyvet olvasol, a címe "Hitler".
És mégis büdös részegen
mikor kiválsz a bútoréleken
és meggyűlsz mellém
mint bénában a mozdulat
,hogy szótlan kinyilatkoztasd
az édesapám vagy,
megszeretlek. Mindenkinél jobban.
És ölelnélek és ölelnél
ebben a kettőzött titokban. De nem.
Mert ilyen a szíved, hideg és meleg
mint az Istené, ritkán, de szeret.

gyermek•  2013. május 18. 21:38

Ilyenkor

Kezeink szépen és részegen
mint rengések tűnt földrészeken
feledkeznek szorosabbra.
Szeretlek,
aprócska születésünkig visszabontva.
De van, hogy ami ketten vagyunk
nincsen:
ilyenkor szokott létezni az Isten.

gyermek•  2012. december 29. 12:03

Mama

Kezeiből kihullnak
a fáradt tenyérvonalak
az asztal abroszára.

Dioptriáin siető
sűrű párafolt az idő,
ránéz az unokákra.

Felsőajkán ránc dadog
végleg benőtt mosolyok
súgják át tatába.

gyermek•  2012. május 11. 20:30

Az elkésett "Anyák napjára"

Nem voltak idők

csak egy-egy tér evezve

játszott az ölelő gömbtengerbe,

s ott volt benne két kezecske

még láthatatlan mosolyodat festegetve.

 

Nem volt nappal, nem volt este.

Hullámhangok szirtjén áttetszve

nyújtózkodó magzati-végtelen

rúgása hullámzott át e szirteken.

 

S hirtelen, az a zsinor

az az Isten bogozta

elszakad a szabadakaratba,

s a szakadó zsinor tereket oldva

ablakot váj a szent pillanatba.

 

Nap vagyunk, melynek nincsen alkonya

most, melledbe bújva lélegzem: "Édesanya!" 

 

Édesanyámnak:)