Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Jézus
gyermek• 2014. február 13. 14:33
Az üvöltés a csend biztos jelenléte.
A pofontól a kéz egészen az égre
üt.
Milyen nyílt sóhajú álom?
A vér, mint esőben sűrűsödő várrom
törmelékei.
Te vagy, vagy mi vagyunk
egy bűn emlékei?
Mindegy. A halál mindig mindig másé.
Az árvaság sosem az árváké.
Csak feszülsz mint lábak közt
a néha virágokig elborult
arcocskák kék szirma.
A zuhogó bénulás, a szálkákig vont lepkék
a Te tested és véred kényszeressé lepték.
És felbőg a világ, hetedszer vagy egyszer.
A könny a könny a könny
ókeresztény vegyszer.
Szíved mint ételmaradék
egy kilakoltatott házban,
eleségül marad a felszolgált sok gyászban.
A ház felé lopódzunk, e lopódzásban élünk,
majd betörünk a szívedhez és otthagyunk
mert félünk.
Pera762014. február 20. 14:35
Miket tudsz, te lejánka. :)
Hogy csodálhassuk az őszinte szavak nemes tisztaságát és erejét... Meg elgondolkodjunk - órákig is - téged olvasva.
Nah.
10082014. február 14. 09:29
"És felbőg a világ, hetedszer vagy egyszer.
A könny a könny a könny
ókeresztény vegyszer.
Szíved mint ételmaradék
egy kilakoltatott házban,"
Elismerésem!
Zsu
Törölt tag2014. február 13. 15:24
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2014. február 13. 14:58
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2014. február 13. 14:51
Pont ezt a részt akartam én is idézni, amit Limmi.
Sok gondolatot ébresztett, nem biztos, hogy értem, de legalább valamit elindított bennem.
(elborult, zuhogó, rövid u, majd javítsd, légyszi.)
gyermek2014. február 13. 14:47
én nagyon szeretem ezt a versem. reggel írtam. és őszintén, tisztán jött.
én csak igy tudok írni.
köszönöm :)
Törölt tag2014. február 13. 14:41
Törölt hozzászólás.