Isten hasonlatára

ChristinaNadale2013. július 31. 18:25

megcsókollak és megköplek
mint Krisztus arcát az angyalok.
!

gyermek2013. július 30. 18:55

:)))) Köszönjük Jolány :)

skary2013. július 30. 18:55

jóvan :)

Molnar-Jolan2013. július 30. 18:54

Limmi, ahogy korban összeértek gyermekkel, tartunk nektek egy közös szülinapi bulit.
Úgy látom közel a szép nap! :)

gyermek2013. július 30. 18:22

Örülök ennek :) Igen, látom, hogy Te lassan fiatalabb vagy mint én. Csak nekem szokatlan :) Nem sok ilyen embert láttam én itten, aki képes fiatalodni

Törölt tag2013. július 30. 18:19

Törölt hozzászólás.

gyermek2013. július 30. 18:06

Igen, a dátumra emlékezhet, a bőgésére nem :)
Jó, hát valahol pofátlanság belőlem ez a két sor. Mert mittudom én még, hogy milyen vénnek lenni. bár azt sem tudom, hogy milyen fiatalnak. vagy csecsemőnek. egyedül azt tudom, hogy milyen mikor rá nézek, mondjuk anyámra. egészen más volt 5 évesen, egészen más most, és egészen más lesz, mikor nem lesz ő...vagy én. Ahogyan belebarátkozik az ember valaki vagy valami jelenének az állandóságába, az idő, kedve szerint, elidegeníti az embertűl, azzal hogy érzékelteti magát az állandóság hamisságán, mert ugye az állandóság lehetetlen (egyazon formában, persze). És ez ijesztő. És az ember talán élete végén végsőkig megijed, hogy hogyan is szólíthatná meg a születését? aki ennyi állandósággal becsapta.
egyébként ez nem egy jó versem. de ezt a két sort egyedül szeretem benne :)
köszönöm a Tekintéseiteket! szeretem hogy láttok Tik :)

Törölt tag2013. július 30. 17:32

Törölt hozzászólás.

Pera762013. július 30. 17:31

No te lány. Beleláttam a gondolataidba. :)

Pera762013. július 30. 17:30

Nekem kissé soknak tűnnek a ragrímek. De megbékélek én véled. :)
Tetszik, hogy szabályoskodásba kezdtél, ami tőled szokatlan, ám, jó. Félrímes szakasz után alakul, aztán kereszteződik... Hm.
Limmike, az tán valami olyan csudálatosság, hogy aki nagyon öreg, az már mehetnék. Néha már teher az élet, főleg, ha beteg, vagy pokrócot tennének a hátára... mint a népmesékben, de manapság már valójákban is. Ha meg értékelik az időt, az aggkort, akkor magázzák... Tisztelik. Nálunkfelé magázzák az öregeket, meg akiknek már gyereke van... A tegezés pestidivatja is beszivárog lassan, s a tisztelet meg fogyogatgat...
Fene tudja, mi a jó.
Aztán a megszületéssel barátságban lenni, pertut inni: életöröm is lehet. Cimboraság. Lemagázni meg elidegenedést vonhat magával. (?)
Majd gyermek megmondja. Vagy nem. :)

gyermek2013. július 30. 17:28

Nem szerelmes :)
Hát a vénember, ugye vén! és a születés bizonyos idő múltán, elidegenedik az embertől. Elfelejti, hogy megszületett. Annyira, hogyha mégis találkozna a születésével, dilemmában lenne, hogyan szólíthatná, a magáénak, vagy az időnek?

Callypso2013. július 30. 17:22

Nagyon jó!
Gratulálok!

Törölt tag2013. július 30. 17:21

Törölt hozzászólás.