Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
egy barátságra
gyermek• 2014. április 30. 21:49
Mint a drága szőnyegbe csavart halott,
egymásban lettünk értéktelenek.
Úgy ismerlek, mint ördög a papot,
mégis szeretni te kísértesz meg.
Barátság, te szorongó óvodás
ha hazudtál nekem: az emlékeimet.
És most játszásiból
, hogy ne sírjam el magam,
térdedhez nyomom mindkét szememet.
baramara2014. május 1. 10:07
Mindig csodálom a verseidet! :)
skary2014. május 1. 08:59
@gyermek: háth jah :)
gyermek2014. május 1. 08:53
Köszönöm szépen Tekintésteket! :)
hát jah. a sz@r dolog a felnőtté válásban az, hogy az ember elfelejt és nem tud többé naiv lenni.
skary2014. május 1. 05:38
jah
Törölt tag2014. április 30. 21:52
Törölt hozzászólás.