Az elkésett "Anyák napjára"

Nem voltak idők

csak egy-egy tér evezve

játszott az ölelő gömbtengerbe,

s ott volt benne két kezecske

még láthatatlan mosolyodat festegetve.

Nem volt nappal, nem volt este.

Hullámhangok szirtjén áttetszve

nyújtózkodó magzati-végtelen

rúgása hullámzott át e szirteken.

S hirtelen, az a zsinor

az az Isten bogozta

elszakad a szabadakaratba,

s a szakadó zsinor tereket oldva

ablakot váj a szent pillanatba.

Nap vagyunk, melynek nincsen alkonya

most, melledbe bújva lélegzem: "Édesanya!" 

Édesanyámnak:)