Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alvópóz
gyermek• 2012. december 7. 20:24
Belenő a hófény az ágyvégbe,
s a padló északi űrjébe.
Alszunk ketten, de hiába,
két nyíló állat a homályba.
„Nem szeretlek”- beszéljünk álmunkba.
Hogy voltunk
csak a lepedőnyi csend alattad
gyűrődések szellemfoltjába ájulva.
De szebb ez a halál
mint lesz a holtunk.
Megszüllek később, húsegészben
megszüllek, ahogyan álmodban beszélsz
fogakkal, szájjal, vággyal
vérszegényen.
De addig ne létezz.
Legyen
csak a hófény benövése
arcívem széteső kerületébe
ahogyan álmatlanságomban emlékszem
hogy nincs rólad egyetlen emlékem.
Törölt tag2012. december 9. 12:46
Törölt hozzászólás.
gyermek2012. december 9. 08:05
Talpas :) Nem, nem tudom magam elhinni :D De tényleg. Úgy van ez nálam, hogy miközben írom az ilyen sorokat, amelyek jó esetben rímelnek, nagyon boldognak és megvilágosodottnak érzem magam ilyen testenkivülien, vagy miaz. Szóval jóérzés :D Aztán miután kinyögtem szegényt és bezáródik a mennyekkapuja, mindig rossznak érzem, nem is rossznak...egyenest utálom :D Biztosan azért, mert csak magamnak van a ''vers'', de miután megmutatom valakinek, valakiknek, na jó Nektek, mert másnak nem mutogatom :D akkor valamit visszanyerek abból a testenkivüli izéből, amit az írás közben éreztem + inspirál, hogy ne hagyjam magam kivonni a rímekből vagy a nem rímekből... segít ''kiforrni'', ha egyáltalán működik nálam ez a ''kiforrás'' dolog. Sokat jelent nekem ez az oldal, Ti, minden nyáladzás nélkül mondom ezt.
Köszönöm szépen a Szavaid, a Figyelésed Talpas!
Látásviszontra! :)
Talpas2012. december 9. 00:47
A vannincsek a legjobb múzsák:) Bármit megtehetsz velük, és ellenük is, nem kötik meg a kezedet, bár a tiedet amúgy sem egyszerű, te ilyen női kalimpálósra születtél:)
Az én megérzéseim veled kapcsolatban már nem elfogultak, és azt sem szeretném, hogy elszállj, és azt hiszem, régebben igaza volt Zolkának, hogy téged hagyni kell magadtól kiforrni. Leírom, de csak azért, hogy megértsd, miről van szó. Ma már nem akarok belekötni apróságokba, mint hogy miért nem álmunkba(n) beszéljünk, vagy hogy miért nem teszel ki vesszőket, mert egyszerűen nem érdekel. Nem keresek formát, nem gondolkodom miérteken, válaszokon, csak kapok valamit, és bekajolom. Ez olyan valami, mint egy szeplősen szép nő, akinél vétek, ha bepúderezi az orrát:)
És ezentúl dicsérni is csak burkoltan foglak, bár attól sem félek, hogy elbíznád magad. A viszonlátásra:)
gyermek2012. december 8. 20:10
Hű.
Hát ilyenkor mindig ilyen, nem tudom milyen fajta boldogságérzet fog el... mikor sokallta jobb és tapasztaltabb versírók irkafirkálnak túlzásokat az én kezdetlegességeim alá. Komolyan :) Nagyon inspirál, vagy hogy mondják :D Köszönöm szépen a megtisztelő Tekintéseket! :)
Talpas :D Múzsa? hát ilyen vannincsmúzsa. :D
Törölt tag2012. december 8. 09:38
Törölt hozzászólás.
beam2012. december 8. 04:48
Nagyon tetszett!
skary2012. december 8. 04:45
EZNAGYONTETTTTTTTTTTTTTSZIKGYERMEKEMMM :)
Talpas2012. december 7. 21:59
Ha nem szeretnél zavarban lenni, akkor beszélgessünk valami sokkal semlegesebb témáról. Mondjuk, az új múzsádról:)
Törölt tag2012. december 7. 21:54
Törölt hozzászólás.
gyermek2012. december 7. 21:40
Hűű, micsoda mondatokat kaptam...hát, én belezavarodom a zavaromba :D
Nem vagyok én költő, ahhoz vonatelébe kéne szökdössek félrészegen... na utána költő lennék, postmortem költő :D
Köszönöm szépen a sok megtisztelő Letekintést a sorocskákra! :)
narnia2012. december 7. 20:56
A ''Megszüllek később, húsegészben
megszüllek, ahogyan álmodban beszélsz...'' -en át
a ''hófény benövés''-en túl, a
fiatalosan komoly képeid előtt kalapomlenn.
Paula.S.Tizzis2012. december 7. 20:48
Tetszenek, ezek a nem mindennapi képeid :-)
Törölt tag2012. december 7. 20:30
Törölt hozzászólás.
Talpas2012. december 7. 20:29
A kedvenc XXII. századi költőnőm vagy, de sosem tudnám megfogalmazni, hogy miért:)