Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ady (2010)
gyermek• 2013. szeptember 29. 10:15
Ezernyolcszázhetvenhét.
Tán a novemberi fák fájdalma szülhette.
Nemzetét siratta, verte
hisz maga is az volt,
a búsok szülötte.
Úgy mesélt, mint egy vérrög
ki szerelmes szívekbe sírva-röhög
a saját halálán.
S fekete zongorák
bőgő feszülete
halkul egy költőért.
Kétezer-tiz
júniusának hámló ege.
Zsíros kötetek, sárguló foltjait
rimelik az örök sorok,
s a szűzi lantok, kéjes húrjait
szétfútta a párizsi mocsok.
Odin2013. szeptember 30. 21:19
Nagyon jó :)
csillogo2013. szeptember 29. 21:28
Olyan jól verselsz Gabi, ha az ember figyeli a hozzászólásaidat, azok meg még jobban meggyőzik az embert az érettségedről!:)
jagosistvan2013. szeptember 29. 17:25
''Ez a csönd éve volt'' amíg nem Adyé lett. :)
Törölt tag2013. szeptember 29. 17:24
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2013. szeptember 29. 17:23
Törölt hozzászólás.
nemojano2013. szeptember 29. 15:57
Úgy látszik, ma Ady napot tartunk! :) :)
gyermek2013. szeptember 29. 15:32
Tényleg Jani? :D pedig eztet én 14 éves koromban írtam, mikor majdnem szerelmes voltam Adyba :)) Érdekes, mennyivel tisztább voltam és önmagam.
Hejhó :)
köszönöm a Tekintéseiteket! :)
Törölt tag2013. szeptember 29. 15:07
Törölt hozzászólás.
mat-star2013. szeptember 29. 11:54
olyan rég hallottam már vérrögmesét:)
Molnar-Jolan2013. szeptember 29. 11:51
ez a hangod is remek.
Legalábbis én szeretem.
Törölt tag2013. szeptember 29. 11:37
Törölt hozzászólás.