a jővőre

Egyre kevesebbtől, egyre boldogabb -

a majdani boldogtalanság praktikája ez.

Most minden találkozás jó halált okoz,

majd minden távolodás karba s kardba tesz.

 

Én nem igy emlékeztem a részleteimre

inkább sötétben kéne figyelnem magam,

a fény az Isten kényszerképzete

s ő csak ezért egy és mozdithatatlan.

 

Nem akarok már védekezni se,

szaladjon belém minden ami él,

a tolongó bukás szerkessze a jót,

szeressetek tönkre, ne legyen elég.

 

De ha van örök Isten, nem könyörögve

szeretnék magamnak egy embert örökre,

lassan ejtsen teherbe, de értse mielőbb:

egymást lerombolnunk kell a teremtés előtt.