Gyereksarok

A pórul járt cica

Valahol a hétmérföldes hegyen túl, de a csillagkincses tavon innen, élt egy vénséges-vén házaspár. Nem elég, hogy öregek voltak, de a lábaik is úgy fájtak, hogy folyton áztatniuk kellet ecetes-sós vízben. Tudjátok, az sokat tud enyhíteni az ilyen reumás fájdalmakon. Ezen az estén is így tettek.

Volt nekik egy fiatal cicájuk, már nagyocska, de még nem akkora, mint a felnőtt macska. Egy alkalommal, amikor az öregek befejezték a lábaik áztatását, bementek a szobába, és a vízzel telt lavór egy időre ott maradt a két szék között, a padlón. A cica meg felugrott az egyik székre és játszani kezdett a farkával. Ahogy himbálta, folyton utána kapott a lábával. Annyira tetszett neki ez a játék, hogy egészen belemerült. Az egyik ilyen fogócska mozdulat pedig olyan hevesre sikerült, hogy lepottyant a székről. Egyenesen bele a lavórba!

Hej, volt is miákolás, csapkodás, prüszkölés meg fújás! Fújt, mint a gőzmozdony, pedig nem is volt forró a víz. Kapkodott, fröcskölt, már az egész konyha ázott, mire sikerült neki kiugrani. Rohant a sarokba és rémülten, rázkódva, nyalogatni kezdte magát.

A két öreg nem tudta elképzelni sem, mi történhetett, hogy ilyen zenebona árad a konyha felől, hát szaladtak, ahogy a lábuk bírta. Az meg persze annyira bírta őket előre hajtani, mint ahogy a csiga viszi a házát. Gondolhatjátok, mikorra értek oda... De ami kép fogadta őket, azt sosem felejtik el! A konyha úszott a sok víztől, a bútorok összefröcskölve... Na és a macska ahogy kinézett, az mindent megért! A szőre csapzottan meredt előre, hátra, fel, meg le, a cica rémült szemei pedig hol a gazdira, hol a gazdasszonyra, hol meg a lavórra meredtek. Közben meg egyfolytában miákolt.

Aztán ahogy a két vénség elkezdett nevetni, azt bizony nem tette zsebre! Sértődötten bebújt az ágy alá, és egészen a falig mászott, hogy senki ne láthassa a szégyenét.

              – El nem felejtem ezt az estét, amíg élek! – hahotázta a bácsi, és feleségére nézett. De bizony azt is úgy rázta a kacagás, hogy alig tudott a feltörlő rongyért elvánszorogni.

Miután rendbe tettek mindent, elmentek aludni, de nyilván a macskával álmodhattak, mert néha még éjjel is kuncogtak. Ha nem hiszitek, kérdezzétek meg öregapátokat, mert ő tudja, hiszen ott volt, ahol ezt elmesélték.

2018. március 30.

Gyereklocsi

Szia néni, a kezemben
kölnisüveg lapul.
Szorongatom, míg egyedül
locsolni megtanul.

Addig-addig tanítgatom,
míg fejeden haj lesz,
vagy ameddig a zsebembe
a két kezed pénzt tesz.

Jöhet mellé egy kis csoki,
elfogadom azt is,
majd a nyuszi vigyáz reá,
még ha itt maraszt is.

Csokiból van ő is, tudom,
de segít sorolni,
hogy a falu melyik végén,
kit kell meglocsolni.

Így jutottam hozzád is el,
hajolj hát le hozzám,
hadd tanuljon ez az üveg
locsolni e portán.

Majd ha eljön az az idő,
hogy elfog a szégyen,
őt küldöm el a csokikért,
hogy elhozza nékem.

2018. március 27.

Betűvetés

Iskolába járok immár,
betűvetést tanulok;
írni fogok, mint a nagyok,
füzet fölé lapulok.

Az ábécé betűi közt
egyik kicsi, másik nagy;
rajzolgatom, kerekítem,
a ceruzám nyomot hagy.

A tanító néni mondta,
ez a vetés mire kell:
tudás fáján jó magasra
mászhatok e jelekkel!

Úgy bizony, mert a kisdiák,
ha olvasni megtanul,
a sok rejtett ismeretlen
ismerőssé alakul.

Mert a betűk jó sorrendben
mondatokat alkotnak,
s ha megtanulsz te is írni,
kulcsa lesz a titoknak.

Mert aki ír, az már akár
könyveket is olvashat,
s az internet káoszában
sok csodára bukkanhat.

A tudomány előttem már
nem lehet egy nagy titok -
Egyetemi évek után
betegeket gyógyítok!

2018. február 10.

Tücsökgyomor

Tücsök koma nyári éjjel
egymagában hegedül,
a vonóját húzza-vonja
a húrokon cefetül.

Míg a hangyák dolgos népe
élelmet gyűjt halomba,
a kis zenész művész lelke
sincs letéve talonba.

Talpuk alá szól a dallam,
hangyák népe erre lép.
Katonásan, libasorban -
Mind igyekvő és derék!

Hangyabolyban kamra telik -
tücsökéknél üres még...
Ha eljön a téli móka,
kevés lesz az ügyesség!

Vajon a sok hangya amott
gondol-e rá néha majd?
Vagy feledik, hisz magának
kereste meg ezt a bajt?!

Ej, de jó volt munka közben
hallgatni a szép zenét!
S mily' macerás gyógyítgatni
tücsökgyomor száz sebét...

Bárhogy is van, tudjuk régről,
bosszút nem áll a tücsök,
jövő nyáron újra húzza,
s a hangya mind ott nyüzsög.

Semmi sem új a Nap alatt,
ismétlődnek a dolgok:
Kinek tiszta s jó a szíve,
holnap is csak az boldog.

2018. január 7.

Égi Csoda

Gyertyafényben úszik minden ház ma,
s mintha mindre angyalka vigyázna.
Karácsonyi ének hangja hallik,
fenyőfáknak díszes ága hajlik.

Megváltónknak szeretete átfon,
gyermekszívben rózsaszín az álom.
Örömtüzek lobbannak ma lángra,
Égi Csoda szállt le e világra!

2017. december 27.