Vakond-kaland

stapi•  2017. november 29. 17:43

Vakond-kaland

 

              Volt egyszer egy gazda, akinek gyönyörű kertje volt. Csodájára járt az egész falu, a gyerekek közül pedig az egyik, amikor elment hozzájuk, hogy a kislányával játsszon, kerekre nyílt szemmel azt mondta: „...mintha Hawaii-on lennénk!“

 

Hát ez a gazda elég sokat mérgelődött, veszekedett egy hívatlan vendéggel, aki minden reggelre dombokat épített a kertjébe.

 

              – Mit képzelsz te? Nem homokozó ez! Tessék máshol homokvárat építeni! – mondta zsémbesen, aztán hozzátette – A kislányom különben is sokkal szebbet épít. Te csak tanuló vagy hozzá képest.

 

Gondolkodott eleget, hogyan vethetne véget ennek a garázdálkodásnak, de mikor a kislánya megtudta a dolgot, azt mondta neki:

 

              – Apa! Az oviban azt tanultuk, hogy a vakond nagyon hasznos állat. Azért épít dombokat, mert járatokat fúr a föld alatt, hogy megfogja a kártevő bogarakat, amik a fák és egyéb növények gyökereit rágják. Így menti meg azok életét. A dombok pedig a járatokból kikapart sok-sok földből lesznek. Ha mégis meg akarsz szabadulni tőle, akkor hajnalban kell kifogni, amikor éppen dolgozik. Aztán ki kell vinni a szántóföldre és ott elengedni, hadd végezze ott a kártevőirtást.

 

Apukája nagyot nézett, hogy milyen okos az ő kislánya, megpuszilta és megköszönte neki a jó tanácsot, és megígérte, hogy úgy tesz, ahogy mondta.

 

Hajnalban aztán, ahogy kezdett világosodni, felkelt és kiosont a kertbe. Kezébe fogott egy kapát és lesbe állt egy helyen, ahol már előbb megpillantotta, hogy egy picit mozog a földkupac. Amikor aztán megint mozdult, egy kissé távolabb, nehogy megsebesítse a kis dolgos állatot, belecsapta a kapát a földbe, és hirtelen kirántotta. És láss csodát, ott hempergett a földön egy kis fekete gombóc. Gyorsan megfogta és egy előre elkészített befőttes üvegbe tette, aztán rátett egy lyukacsos tetőt. Azokon a lukakon keresztül levegőhöz jutott ez a szorgalmas jószág.

 

Mire végzett, éppen felkelt a kislánya, hiszen óvodába készült az anyukájával. A gazda gyorsan bekopogott az ablakon és bekiáltott:

 

              – Anikó! Gyere, mutatok valamit!

 

Mert így hívták a kislányát, aki a hívásra kíváncsian kiszaladt, és kikerekedett szemmel nézegette a kis állatot. Feltűnt neki, hogy valami nincs rendben, hát megkérdezte:

 

              – Apa! De hol van a szeme? – és csodálkozva várta a választ.

 

              – Azért vakond a neve, mert vak. Vagyis nincs szeme, mert ott lenn, a sötétben úgysem venné hasznát. Viszont nagyon kifinomult a szaglása, hallása és a tapintása. Ezekkel az érzékszervekkel tájékozódik odalenn. Látod ezt a picike foltocskát a feje két oldalán? Az a füle neki. Épp hogy észrevehető. Akarsz velem jönni, hogy meglásd, hova viszem?

 

              – Igeeen! – kiáltotta lelkesen Anikó, és néhány perc múlva már a szántóföldön álltak.

 

Apukája kinyitotta az üveget és óvatosan kiengedte belőle a kis fekete, selymes szőrű földmunkást. Az meg olyan hirtelen ásta be magát a földbe, hogy alig tudták követni a mozdulatait. Amikor eltűnt a föld alatt, a gazda ránézett a kislányára, és csak ennyit mondott:

 

              – Hát, ezzel megvolnánk. Tanultunk belőle mind a ketten, igaz?

 

              – Igaz!… – válaszolta kicsit izgatottan, kicsit bánatosan Anikó.

 

Mert – mit tagadjuk – egy kicsit szerette volna megtartani és játszani vele. De mivel okos kislány volt, és tudta, hogy akkor a vakond elpusztulna, nem szólt semmit. Bezzeg apukája nem maradt néma:

 

– Na, igyekezzünk haza, mert pár perc múlva indulni kell az oviba! – mondta, és gyorsan hazakocsikáztak, ahol anyukája már izgatottan várta.

 

Otthon aztán gyorsan összeszedte a dolgait, és elmentek az óvodába. Itt van köztetek?

 

2017. november 28.

 

 

https://youtu.be/YgxtNpdy11o


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2017. december 5. 15:31

A mese Internetes címe megváltozott:

https://youtu.be/YgxtNpdy11o

stapi2017. december 4. 12:24

@magdus: Kedves Magdi, köszönöm szépen, hogy eljöttél olvasni. És köszönöm, hogy megosztottad velem az élményedet. :) (Nem valószínű, hogy olyan messziről visszatalált volna, különösen, ha a gát az útjában volt, hiszen az alatt nehezen tudta volna kitermelni azt a rengeteg földet. Mert, ugye, amit a járatból kiás, abból lesz a domb. Az "öreg mesemondó" már csak tudja, nem? :))) Hiszen az unokája (kislánya?) megtanította... :)

magdus2017. december 2. 21:45

Megnézem az erről szóló videót is.Kedves és hasznos mese. Itt elárulom, hogy amikor első alkalommal láttam vakondot, megijedtem tőle. Férjem ásót szúrt elé amikor hajnalban ásott, aztán belerakta egy vödörbe és átvitte a gát túlodalán lévő szántóföldre. A szomszéd kinevette azzal, hogy úgyis visszajön! Ezt nem tudtuk meg, de elképzelhető ha voltak kicsinyei.

stapi2017. november 30. 21:23

@Pflugerfefi: Azt el is hiszem! Az ember mindenről lemond értük. :)

Pflugerfefi2017. november 30. 21:21

@stapi: Nekem négy unokám van! Imádom őket!

stapi2017. november 30. 21:14

@Pflugerfefi: Az biztos, hogy nagyon szeretem a gyerekeket - pláne az unokámat. :) De a szomszédokban is van sok gyerek, azokkal is rendben vagyok. Ők a jövő! Csak ma valahogy el akarják őket nevelni... :(

Pflugerfefi2017. november 30. 21:02

de ez a gyermekszeretet valahol kódolva van benned..
mert szinte csak nekik írsz, meg a gyermeklelkű felnőtteknek...nekünk!

stapi2017. november 30. 20:55

@Mikijozsa: Hát, ez enyhén szólva is túlzás... A művészet nem nálam kezdődik. Sajnos! :)

Mikijozsa2017. november 30. 20:10

@stapi: nagy művész vagy gratulálok

stapi2017. november 30. 20:00

@Mikijozsa: @Pflugerfefi: Köszönöm nektek, hogy nem hagytok magamra! Itt-ott javítottam rajta, mert voltak szóismétlések. Írtam hozzá egy kis zenét és videóra mondtam a kíséretével:

https://youtu.be/79vwZm5eliA

Pflugerfefi2017. november 30. 06:08

Nagyon jó sőt remek! Gratulálok!

Mikijozsa2017. november 29. 19:23

jó tanítómeséket írsz, a gyerekek szeretni fogják