Ügyes Lenke

Ügyes Lenke

 

              Valahol a világ végén, vagy talán egy kicsit visszább, élt egy hangyacsalád. Nagyon szorgalmasan dolgozott minden tagja, de volt köztük egy, aki folyton elrontott mindent. Olyan ügyetlen volt, hogy a többiek elnevezték Ügyetlenkének. Aztán később már csak Lenkének hívták, mert úgy is tudta mindenki, hogy mit jelent, kiről is van szó.

 

              Szegény Lenke egy idő után már nagyon unta, hogy minden hangya rajta köszörüli a nyelvét, hát kivált a bolyból, és elszökött. Elindult a nagyvilágba, hátha szerencséje lesz és barátokat, meg olyan munkát talál, amit még ő is el tud végezni. Ment, mendegélt, míg végre egy útkereszteződéshez ért, ahol négy irányba is vezetett út. Leült gondolkodni, merre is menjen, és egyszer csak látja, hogy két úton is jön egy-egy hangya. Megvárta őket, és elbeszélték egymásnak a történetüket. Kiderült, hogy a másik kettő is olyan ügyetlen, mint ő, azért indultak el ők is a nagyvilágba.

 

Úgy döntöttek, hogy arra nem mennek, ahonnan jöttek, hanem együtt elmennek a negyedik úton, amit egyikük sem ismer, hátha szerencséjük lesz. Lett is nekik, mégpedig éppen az ügyetlenségüknek köszönhetően, mert szegény Lenke megbotlott, és hogy el ne essen, belekapaszkodott egyikükbe, az meg a harmadikba, és így együtt estek bele egy szakadékba az úton. Ez persze csak nekik volt szakadék, amúgy egy keskeny rés volt az úton, ami fölött – alig, hogy belepottyantak – egy szekér hajtott keresztül.

 

           – Hej, de jó, hogy ilyen ügyetlenek vagyunk! – kiáltotta egyikük, és a másik kettő helyeselt. – Ha bele nem esünk, már alulról szagolnánk az ibolyát! Kilapított volna bennünket az a szekér – tette hozzá Lenke.

           – Tudja valamelyikőtök, hogyan kecmergünk ki ebből a slamasztikából? – kérdezte a harmadik.

 

Egy ideig nagy csend volt, aztán Lenke bátortalanul megszólalt:

 

           – Én tudom – mondta. – Telefonálunk a tűzoltóknak. Azok majd hoznak létrát, kötelet, meg ami kell, és kimászunk.

           – Ezért hívnak hát Ügyetlenkének! De nem csak ügyetlen vagy, hanem buta is, hiszen még gondolkodni sem tudsz. Honnan veszel itt telefont? Talán van a zsebedben? – gúnyolódott a többi.

 

Szegény Lenke nem szólt semmit, hanem elkezdett táncolni, kaparászni, kopogni a földön. Ezt tette vagy fél óráig, a többi meg szájtátva bámult. Azt hitték, szegénynek az esze is elment a nagy ijedségben. Aztán, hogy az nem tágított, maguk is kedvet kaptak az ugra-bugrához és utánozni kezdték.

 

És láss csodát, egy idő után hangyák jelentek meg a repedés tetején és lekiáltottak:

 

          – Itt vagyunk! Ti hívtatok? – és választ sem várva, szép sorjában, egymás hátán mászva és egymásba kapaszkodva élő kötelet alkottak a szakadék aljáig, amin aztán barátaink szépen ki tudtak mászni.

 

Hej, de megkönnyebbült a három szökevény! A két másik csavargó nem győzte dicsérni Ügyetlenkét, és azonnal átkeresztelték Ügyes Lenkének. Azóta minden hangyaboly őt akarja vezérének, de ő csak azokhoz hajlandó elmenni királykodni, akik a két barátját is befogadják.

 

Vajon talál ilyen hangyacsapatot valahol?

 

2017. december 18.